Hétfőtől új életet kezdünk, vagyis ez így túlzás, inkább alaposan átrendeződnek napjaink. Nem elsősorban az enyémek, bár az sem semmi, hogy naponta fél órával korábban megyek be dolgozni úgy, hogy senki nem várja el ezt tőlem - pedig nem is vagyok stréber.

Szóval Erika a blogján már többször jelezte: bő egy év után távozik az orosházi kistérségi többcélú társulás gazdasági vezetői székéből. Lett is ebből elméletgyártás, holott arról van szó, hogy ki az, aki nem akar szakmailag tovább lépni, s mindezért több pénzt és komolyabb megbecsülést kapni?

Szeptember 15-étől így ő is az ingázók egyre népesebb táborát szaporítja, ugyanis az APEH békéscsabai hivatalában kapott munkát. Többnyire együtt járunk majd át Békéscsabára dolgozni, s mivel ő fél nyolckor kezd, ezért én is bevállalom a korábban kelést és a korábban indulást.

Hédi most még két hónapig az orosházi bölcsődébe jár és majd különböző trükkökkel oldjuk meg a hazahozatalát, majd novembertől, amikor betölti a hároméves kort, egy békéscsabai óvodába fog járni. Ami lehet, hogy nem a legjobb megoldás, de jobb, mint hogyha itthon kéne stábot működtetni az ide-oda szállítására.

- Ebből költözés lesz - mondta kajánul egyik kollégám, amikor felvázoltam neki az új jövőképet. A felvetést természtesen elvetettem és egyelőre elvetjük mindketten, de nem tudni, mit hoz a jövő. Én két és fél éve űzöm ezt az ipart, azaz a napi egy-másfél órás autózást és nem jelent különösebb megterhelést. De az sem zavarna különösebben, ha a lakcímkártyámon egy másik település neve szerepelne. Legyen ez megfontolás tárgya mondjuk tavasszal...