... tudni fogjuk, ki az Egyesült Államok elnöke. Imádom az amerikai kampányokat, nyilvánvalóan, mert ott van kultúrája a dolognak, átlátható (legalábbis a finanszírozási rendszer), mindenféle praktikát bevetnek ugyan, mégsincs igazi gyűlölet, ráadásul az egész nem terjed ki a civil szférára is.

Nagy valószínűséggel Barack Obama lesz a következő négy évben az Államok elnöke (bár sosem lehet tudni, állítólag lehetnek lappangó szavazatok), aminek én szívből örülök. Egyrészt, mert ő lesz az első fekete (igaz, félvár, hiszen az anyja fehér) lakó a Fehér ház ovális irodájában, továbbá mert a demokratákat mindig is szimpatikusabbnak találtam, Bush után ez pedig különösen így van.

Vicces elméletem van erről, nem is igazán elmélet, hanem megfigyelés: jónéhány tévésorozatban, illetve mozifilmben feltűnt fekete elnök, például emlékezetes alakítás Denzel Washington a 24-ben, de ugyancsak akadnak olyan sztorik, amelyben az elnök nő (például az Elnöknő) - itt arra utalok, hogy ha Hillary Clinton nem bénázza el, akár nőnemű elnöke is lehetne az USA-nak, ami talán még nagyobb tabudöngetés lett volna, mint a néhány évtizede még erősen megkülönböztetett feketék helyzetbe kerülése.

Nem azt mondom én, hogy a média, illetve a szórakoztatóipar harcolta ki a forradalmi változást, de az biztos, hogy nagy része volt abban, hogy elfogadtassa azt, hogy nem feltétlen egy fehér embernél lehet az atomrakéták nyomógombja.