Vége a látszólagos tétlenségnek, hétfőtől ismét munkába járó munkavállaló vagyok, lejárt a szabim. Ami persze nem azt jelenti, hogy ez a közel egy hónap (beleszámítva ünnepeket, miegymást) dologtalanul telt, ezért pontos a meghatározás, ugyanis napi jónéhány órát munkával töltöttem a gép előtt. Sőt, néhány buta násznép az utolsó napokat be is aranyozta, merthogy szerdán két szavazásunk (az egyik egy ifjú páros) bedugult, talán reggel el tudjuk ismét indítani.

A dolog nem ér sok szót: valami kretének úgy regisztráltak be a játékhoz, hogy ehhez igénybe vettek egy tömeges e-mail címeket kiosztani képes szolgáltatást, ehhez írtak valami programocskát, ami nem csak a szavazatok arányát változtatta meg, hanem jól lelassította a rendszert is. Fővárosi munkatársaink megtették a szükséges intézkedéseket, a rendszer helyreállt, a szavazás tisztasága pedig garantált bizonyos háttérintézkedéseknek köszönhetően - más kérdés, hogy ezt elhiszik-e a júzerek, igaz, egy kemény mag eddig is folyamatosan csalást kiáltott. Holott szerintem ezek a netes szavazások ezerszer tisztességesebbek, mint a kereskedelmi tévék sms-es őrjöngései, nem beszélve a helyi versenyekről, zsűriztem én már rocktehetségkutatón, szavalóversenyen, sőt egy nagyon gagyi szépségversenyen is (megjegyzem, a tehetségkutató volt a legtisztességesebb, köszönhetően a sokszínű arcokból álló zsűrinek).

Az elmúlt időszakban mélyebben bele tudtam vetni magam a közösségi hálózatokba, no nem azt mondom, hogy komoly kommunikációelméleti kutatásokat végeztem a lélektanukról, viszont kipróbáltam őket alaposabban, mint netpolgár és persze mint médiás és marketinges.

Mindenek előtt egy kicsit belaktam a Facebookot, ahová még áprilisban regisztráltam, de csak most volt időm alaposabban elmélyedni benne. Aztán csatlakoztam Pollner Bedrótozott médiamunkások projektjéhez, ami ígéretes szakmai helynek ígérkezik, s általa felfedeztem a Ning.com-ot, mely lehetővé teszi bárki számára közösségi lapok indításait, s mely megoldásaiban  elsősorban a Facebookra emlékeztet.

Ennek örömére csináltam egy Beol.hu közösségi oldalt és egy Hegyalja közösségi oldalt. Mindkettő teszüzemmódban működik néhány fővel, akinek van hozzá kedve, mindkettőbe regisztrálhat és elkezdheti felfedezni, bár a Hegyalja nem biztos hogy megmarad, erről még stratégai döntést hoznak a tulajok.

Ja, és persze a Facebookon is létrehoztam mind a fesztivál, mind kedvenc Békés megyei információs és közösségi lapon csoportját, az iWiW-en pedig kénytelen voltam Beol-klubot indítani, mert a korábbi profilunkat a kedves emberek megszüntették.