Az idén sokkal jobban ment a tekerés, nem fájt a térdem és a szélirány is jobb volt, legalábbis az első napon, így tényleg nagyon kellemes élmény maradt a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba szupermaraton. S nem csak én voltam jó állapotban, hanem a bringám is, így minden feltétel adott volt a túrához.

Van rengeteg jó élményünk, de én most eltekintenék a sztorizástól. Útibeszámolók, fotók elég sok helyen találhatók, természetesen nekem saját magam felé hajlik a kezem, így elsősorban a közös Twitter-tudósítást ajánlom, de mivel elég béna voltam sok posztnál, lemaradt a tag (#bcsarad), így külön is érdemes rámenni a Beol-Twitterre is és persze a Beolra és sok más, a témával foglalkozó oldalra.

Több kommentelő mondjuk szokványos tudósítást várt szubjektív mikroblogposztok helyett, ezzel sajnos nem tudtam szolgálni (és a rendszer sem teszi lehetővé), de tekerés közben, nyeregből igen nehéz sportújságírósan nyomni az infókat.

A verseny kétségtelenül legkomolyabb színfoltja egy 53 éves tiszakécskei velocipédes volt, akivel videóinterjút is csináltam a Nokiával, no nem kell Travel csatornás okosságra gondolni, csupán egy laza beszélgetésre, íme: