Hajnali kettőkor bár a gépem online volt, én már nem, így nem láthattam a Janika által msn-en küldött linket, miszerint meghalt Cseh Tamás. Így én csak a reggeli T-zones sms-ből értesültem a szomorú hírről, ezért fordulhatott elő, hogy bár a Twitteren már vagy hat órája téma volt a kortalan dalnok halála, én friss hírként rittyentettem oda és csak utána futottam át az éjszakai termést.

Teljesen egyetértek azzal a Beol-kommentelővel, aki ezt írta:

Egy igaz ember halt meg! Gyászolom! Bár sohasem találkoztam Vele, mégis olyan mintha egy családtag halt volna meg! Sajnos az énekei most is ugyan olyan aktuálisak mint 30 éve! Semmi változás! De ez a művészetének az igazságát emeli ki! Kemény küzdelem volt! Cseh Tamás már életében legyőzte a halált! 

A sors különös fintora, hogy éppen a héten - teljesen spontán - hallgattam végig a Levél nővéremnek II. című albumot, ami szervesen kapcsolódik a Cseh Tamás első lemezéhez, a Levél nővéremnek címűhöz, ami az áttörést jelentette számára a hetvenes évek második felében.

A Másik Jánossal közös lemez nekem is az első találkozást jelentette Cseh Tamással középiskolás koromban: a lemezre az iskola rádióstúdiójában találtam, de mivel nem játszották soha, a stúdió vezetője nagy kegyesen nekem adta. A rockhullám és a diszkóláz összecsapásának nagy évei voltak ezek, ebbe a kettéosztottságba sehogy sem fértek be az egyikbe sem skatulyázható értékek, így Cseh Tamás dalaival sem tudtak mit kezdeni az iskolarádiósok. 

Én azonban tudtam: hallgattam éjt nappallá téve, a szövegeit mai napig fejből tudom és van így ezzel több millió ember 15 és 75 között. Aztán jöttek az új lemezek, ezekre már tudatosan vadásztam: a filozofikus Antoine és Désiré (ennek a borítóján lévő fotóregényben a legendás underground sztár, Dixie az egyik szereplő, Désiré), a könnyed Fehér babák takarodója, a historikus Műcsarnok, a nehezen emészthető Frontátvonulás és a többi. Majd kitérők, Bereményi helyett Csengey Dénes, de aztán helyreállt a rend, az elmúlt húsz évben már nem követtem naprakészen ugyan a Cseh Tamás diszkográfiát, de az biztos, hogy a Levél nővéremnek kettő méltó folytatása annak az I-esnek, ami engem is bevezetett Cseh Tamás világába, ami azért Bereményi Géza világa is, hiszen nagyon sok elem az ő gyermek- és fiatalkorából származik, gondolunk csak a Legendárium című regényre vagy az Eldorádó című filmre.

Most egy darabig nem is nagyon akarok mást hallgatni. Ez egy levél, a nővéremnek írom, neve Irén...

Frissítés: Hogyan búcsúzott az Ördögkatlan fesztivál közönsége a fővédnöktől ma éjjel?