A Tisza-tó ezidáig nekem kimaradt, így a kellemest a hasznossal kötöttük össze a hétvégén: egy igazi baráti tekerés volt oda és vissza és természetesen ott a helyszínen, összesen 330 kilométert sikerült letekerni, ami rekordnak is tekinthető az én nem túl régi kerékpáros pályafutásomban, talán egész nyári tekerésmennyiségemet übereli.

Az út és a kirándulás főbb mozzanatairól Twitter-üzeneteket gyártottam, amik persze csak az itt és most elvárásainak felelnek meg, de talán élethűen adták vissza a legfontosabb pillanatokat - persze, csak akit érdekelnek az ilyen kalandok. Szóval első nap utaztunk, természetesen bringával, mégpedig nagyon durva szembeszéllel, szinte végig.

A második nap már könnyebben telt, ekkor végigtekertünk a Tisza-tó gátján, ami egyben kerékpárút is. Ez egyáltalán nem volt megerőltető, a cél nem is az volt, hogy a 70 egynéhány kilométert vad hajszával tegyük meg, hanem a nézelődés, például a poroszlói tanösvényt is meglátogattuk.



A hazaút jóval simábban ment, mint, jutalmul a szélirány nem változott, így javarészt hátszéllel nyomtuk le a kilométereket. Itthon már persze a megszokott életem várt, annak minden pozitívumával és negatívumával, például át kéne több száz e-mailt bogarásznom, de az valószínűleg reggelre marad, mint ahogy a határidős elszámolás utómunkálatai is.

Úgy vettem észre, senki nem bánta meg a tisza-tói kirándulást, úgyhogy lehet agyalni a következőn - főleg, ha lesz rá idő. Szóba került a Fertő-tó, hasonló módszerrel (monduk az odaút talán mégsem lenne kétkerekes), talán majd jövőre az is összejön.