Normális ember nem szeret ügyintézni, több okból sem, ám ha összeszaladnak a dolgok, még borzasztóbb a dolog.

Valahogy 2009 olyan év, amikor szépen lassan megszűntem létezni a rendszerben, azaz lejárt a jogosítványom, a személyi igazolványom, mindezt tetézi, hogy a Fabia műszakijának érvényessége is megszűnt, mindezek év végére időzítve.

Mivel sem lelkesedéssel, sem szabadidővel nem állok valami jól, a prioritásokat mindig átrendeztem, hogy az utolsó pillanatra maradjon ez a feladat, nos, ez az utolsó pillanat a héten érkezett meg. Papírok elő, telefon, a folyamatok megismerése no és pénzek idecsoportosítása. (Persze mitagadás, működött az Úri muri is, azaz az ügyintézős közösségi háló, ismerősök és persze ismerősök ismerőseinek felkutatása).

Viszont kellemesen csalódtam, ki is twitteltem, hogy Magyarország mintha elkezdett volna működni, mert egy nap alatt négyféle dolgot intéztem el, mégpedig négy helyszínen, három városban, teljesen rugalmasan (és senki ne gondolja, hogy ebben a már említett kapcsolati háló volt a meghatározó...)

Ilyen úton mentem Tótkomlósra a Skodát vizsgáztatni, majd onnan Békéscsabára, igaz, Csanádapáca után már jó volt az út

Mondjuk az autószerelő-műhelyeket továbbra is gyűlölöm, ezek azok a helyek, ahol apró kis porszemnek, egy senkiházi buta alaknak, álcázott szőke nőnek érzem magam, merthogy bár rendszeresen vezetek, állítólag nem is rosszul (legalábbis balesetet még sosem okoztam), a mechanikai-technikai rész annyira, de annyira nem érdekel, ezáltal alapműveletek ismerete is gondot okoz, hogy azáltal a műhelyek császárai gyakorlatilag levegőnek néznek, s ez a jobbik eset, sokkal inkább egy megvetett, kártékony állatnak, aki ott lábatlankodik.

Én is ilyen lennék a netet úgy ahogy használó, ám ahhoz gyakorlatilag szénhülye felhasználókkal?...