Vége a látszólagos tétlenségnek, hétfőtől ismét munkába járó munkavállaló vagyok, lejárt a szabim. Ami persze nem azt jelenti, hogy ez a közel egy hónap (beleszámítva ünnepeket, miegymást) dologtalanul telt, ezért pontos a meghatározás, ugyanis napi jónéhány órát munkával töltöttem a gép előtt. Sőt, néhány buta násznép az utolsó napokat be is aranyozta, merthogy szerdán két szavazásunk (az egyik egy ifjú páros) bedugult, talán reggel el tudjuk ismét indítani.

A dolog nem ér sok szót: valami kretének úgy regisztráltak be a játékhoz, hogy ehhez igénybe vettek egy tömeges e-mail címeket kiosztani képes szolgáltatást, ehhez írtak valami programocskát, ami nem csak a szavazatok arányát változtatta meg, hanem jól ...

Kellett nekem emlegetni a katonaidőket, tegnap este újraélhettem a felmosás semmivel össze nem téveszthető fílingjét. Történt ugyanis, hogy este tíz előtt néhány perccel - éppen fokozódott a feszültség a Miami helyszínelők legfrissebb epizódjában - konyhai fali vízmelegítőnkből literszámra ömleni kezdett a víz, s a gyors felocsúdás egy perce alatt is több tíz liter borította a konyhát.

Mintegy fél órán keresztül felmosás, ázott holmik mentése, majd egy erős itóka. És éjfél után az ismétlésnél megtudtam, mire jutott Horatio Caine Miamiban.

Érdekes hírre bukkantam este.

Kulturális- és sportközpont, illetve irodaház épülhet 2011-ig az egykori hűvösvölgyi laktanya területén. A több mint 12 hektáros területet egy magyar tulajdonú befektetőcsoport vette meg 7 milliárd forintért - írja a Hírtv.hu

Elkezdtem posztolni, aztán rájöttem, hogy tévedtem egy nagyot: az én laktanyám valamivel odébb volt, Adyligeten. De ha már elkezdtem, hadd szóljon:

Néhány hét híján huszonöt éve léptem át a laktanya kapuját, hogy a kiskunhalasi határőr kerület újoncaként géptávírász szakismereteket szerezzek, no meg elviseljem egy csomó frusztrált tahó egóját.

...