Bizony Isten drukkoltam nekik, szívem mélyén még drukkolok is. Tőlem távol áll ugyan az a fajta közép-európai konzervativizmus, amit képviselnek, de azzal is tisztában vagyok, hogy itt és most a politikai inga-elmélet miatt erre van szükség: rend gazdasági és társadalmi vonalon, mert ez egy nagyon romlott ország.

De tettek helyett hatalmas lefejezéshullám indult (ami persze még bele is férne, ha legalább egy pici szemérmesség szorult volna bele, lásd Domokos ÁSZ-elnöki, vagy éppen Schmitt Pál köztársasági elnöki megválasztása).

Az médiatörvény sem igazán szimpatikus, de tekintve, hogy a szólásszabadság záloga már régen nem a hagyományos média, hanem a net, nem igazán foglalkoztat (szó van valami intenetszabályozásról és regisztrált blogokról is, de hadd röhögjek most ezen egy jó nagyot). Az pedig egyenesen szánalmas, hogy Hoffmann Rózsa helyreigazításra kötelezte a Hírcsárdát.

Amin viszont nem nagyon tudok röhögni, az a tegnap esti hír, amit először egy LMP-közleményben láttam, majd reggel több cikket is elolvastam róla: ki kell függeszteni a középületek falára a viktatúra (tegnap olvastam a Twitteren ezt a találó kifejezést) alapdokumentumát, az úgynevezett nemzeti együttműködés nyilatkozatát.

Nagyon gáz és nem tudok rájönni, hogy mi értelme van. Mert ha komolyan gondolták, az a baj, ha csak tesztelnek, az a baj, ha valami baki - no ez is nagy baj. Nem akarok ilyen fordulatokkal jönni - mert a tiltakozó ellenzéki pártok is ezzel operáltak -, de én még láttam a falon Marxot, Engelst és Lenint középületekben, meg láttam idézeteket a Kommunista kiáltványból ugyancsak bekeretezve, ilyet többé nem akarok látni sem a Tudásházban, ahová dolgozni járok, sem a gyerek óvodájában-iskolájában és főleg nem akarom néhány év múlva Magyar Nemzet-félóval kezdeni a napot.

Frissítés 17.19: