Szeretem a bluest, de nem vagyok fanatikus bluesrajongó, szemben korosztályom nem egy képviselőjével, akik szerint nagyjából itt kezdődik és fejeződik be a zene. Igaz, a mi bluesélményeink nem is olyanok, mint nyugati kortársainké, akik nem egy kétméteres, medvehangú, darabos mozgású énekestől hallottak először erről a műfajról, hanem mindig is ott volt velük.

Éppen ezért figyelem szimpátiával a Csabai Csípős Bluesklub törekvéseit évek óta, egyrészt az Elefántbéli kocsmabulikat, másrészt az olyan eseményeket, mint a tegnap esti Csabai Blueskert, melynek az Előre-pálya adott otthont.

Mint a neve is mutatja, a klub ad a gasztroérzésnek is, például tegnap nem belépőt szedtek, hanem ötszáz (!) forintos tombolát árultak, amely egyben babgulyásjegy is volt. Továbbá a VIP-szektorban kitűnő disznótoros várta a jónépet, mondjuk a kolbász tényleg annyira csípős volt, hogy a könnyem is kicsordult.

A zenéről csak jót tudok mondani (mondom, szeretem a bluest), mondjuk csak két zenekart láttunk, mert családilag mentünk ki a bulira, így végesek voltak a lehetőségeink, de mind a Route 44, mind a Borsodi Blue kifogástalan zenét tolt (a Borsodi Blue-ról készült is egy jó hosszúra sikeredett videó a mobilommal, de szerintem ez esetben nem érvényes a 3-5 perces szabály, szerintem a 10. percnél is érdemes nézni, legalábbis én így voltam vele).

Ferenczi Gyuri és a Rackajam buliját kénytelenek voltunk kihagyni a kiskorúak korai fekvési szokásai miatt, de szerintem ők is remek produkcióval örvendeztették meg a békéscsabai nagyérdeműt, legalábbis nem hallottam információt ennek ellenkezőjéről. Szóval grat a szervezőknek és személy szerint én azért is jól éreztem magam - és ennek a Twitteren is hangot adtam egy helyszíni bejelentkezés során -, mert végre olyan bulin jártam, ahol nem én voltam a legöregebb, sőt...