Életjel...
Pest megyében élő R. barátomnak tűnt fel elsőként, hogy hosszú ideje nem született új bejegyzés, nos, ennek semmi mögöttes oka nincs, például az, hogy üres címlappal akarnék tiltakozni a médiatörvény ellen (mondjuk elég nagy pofátlanság, de röhejes is a dolog: szegény konzervatív akarnokaink nem sejtik, hogy ezzel a jogszabállyal felgyorsítják a hagyományos sajtó amúgy is nagy ütemben zajló vegetálását és a világháló, ezen belül is a social média malmára hajtják a vizet, hiszen mindenki mást be lehet fenyegetni 25 meg 50 millós bírsággal, no de egy usert a Facebookon...)
De nem is ez a lényeg, hanem csak egy rövid életjel: itt vagyok, csupán cikinek tartom, ha valaki folyamatosan arról posztol és csiripel, hogy mennyit dolgozik meg mennyi baja van - nos én is ebben a cipőben járok, persze a bajt ne tessék tragikusan érteni, csupán a napi rutin túl sűrű, ha van is privát közlendő, az inkább a Twitterre szalad ki.
Most egyébként Pécsről jelentkezem, egy kellemes apartmanból: Erika holnap államvizsgázik harmadik diplomájáért, én pedig sofőrként és társalkodóként járulok hozzá a sikerhez, tekintve, hogy pocsék idő volt ma és holnap sem várható sokkal jobb. Szerencsére mind a hó, mind az ónos eső miatti csúszós idő elkerült, így sima volt az utunk, remélhetőleg holnap is így lesz ez.