Ezen a blogon gyakran, szinte rendszeresen foglalkoztam Méhes Mariettával, illetve a Trabant zenekarral, mely különös képződménye volt a magyar underground zenének, de nyugodtan mondjuk ki a kultúra napjához közelítve, hogy a magyar kultúrának is.

Ha a csapat most indulna bármelyik tehetségkutatón, garantáltan a vicces kategóriába kerülne, de hát pont ezért nem nézünk sok tehetségkutatót, helyette sok Trabantot hallgatunk.

Méhes Marietta itthon van és két koncertet adott a Balatonnal, illetve régi Trabant-tagokkal a Gödörben. Én sajnos nem voltam ott, egyrészt (munka)szervezési, másrészt egyéb okokból, melyek be is igazolódtak: mire kb. 24 órás bumlizás után hazavergődtem volna, a Youtube-on ott vannak a koncert videói, s én valóban nem testközelből akolmelegből láttam volna a bulit és senkivel nem kéne megvitatnom, hogy jaj de meghíztál/megőszültél/megkopaszodtál (ha egyáltalán találkoztam volna ismerőssel), illetve ez a Marietta 52 évesen is... hmmm.... hát igen, fura, hogy egy generáció, de legalábbis egy szubkultúra valamilyen szinten szerelmes volt belé, ha nem is a szó ma használatos testi értelmében.

Nem vagyok nagy visszatérés-, illetve nosztalgiakoncert-párti, most mégis azt mondom, ennek a tegnap esti Trabant-Balaton-Méhes Marietta-bulinak meg kellett születnie. Elsősorban azért, mert a dalok a mai napig hatnak, érvényesek, jogosak, kérdezz csak meg egy tizen-huszonévest, hogy érzi magát. Másrészt Marietta legendája feldolgozásához szükséges volt látni (akár személyesen, akár a neten) azt az 52 éves úrinőt, aki rekedten, hamisan, kottaállvánnyal, kissé idegenül mozogva a színpadon megbirkózott 22-26 évvel ezelőtti önmagával.

És igen, ahhoz is kellett, hogy egy kicsit elüldözzük saját démonainkat, legalábbis én az enyémeket. Elég nagy zenefaló vagyok, nagyon sok műfajból, azonban ha mélyen magam alá ások, mégis csak ide keveredem, az URH-Kontroll-Európa Kiadó-Bizottság-Trabant tengelyhez és persze a nagy tesókhoz (David Bowie, Nick Cave, Patti Smith stb.), ennek pontos okát nem tudom, nyilván sok minden közrejátszott, de ez határozta meg későbbi, harmincas-negyvenes éveim gondolkodásmódját, attitűdjét, miegymást.

Még csak január van, és túl vagyunk az év koncertjén. Vagy az évtizedén. Vagy...