Míg a mainstream média (értsd híradók és rádiók) elsősorban Kocsis István BKV-vezér lemondásával volt elfoglalva (plusz este jött Patai Mihály BÉT-elnök lemondása), addig a "második nyilvánosságot", azaz a webet Uj Péter Index-főszerkesztő távozása foglalkoztatta elsősorban.

A hír mellbevágó, de nem teljesen váratlan, pletykaszinten a levegőben volt, még itt, a faluban is tudni lehetett, miután az FN.hu egy jó kis interjút közölt az Indextől ugyancsak távozott Tóta W. Árpáddal, s itt szóba került a lehetséges döntés.

A háttér is ismert: a tulajdonosi kör ahhoz a bizonyos jobboldali szellemvilághoz tartozik, mely most mindent akar magának, aminek nagy valószínűséggel ellenállt a szerkesztőség vezetése (nem beszélve a lapba integrált blogokról, melyek igazi bástyái a fülkeforradalmi ellenállási mozgalomnak). Persze ez tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, sok más ok is lehet, például nem csak politikai, lehet, hogy koncepcióbeli különbségek voltak, nap mint nap megvívjuk mi is a piti kis harcainkat az online és offline világ különböző lovagjaival.

Uj Pétert egyébként már az offline világtól kezdve van szerencsém ismerni, munkásságát követni, mi több, két-három hegyaljás pódiumbeszélgetést is lezavartunk a zöld sátorban, sőt még dedikált kötetem is van tőle. Nem tudom, mennyire látszik, de személy szerint is sokat tanultam tőle, vagy legalábbis próbáltam (akárcsak az ős-Narancsosoktól anno, elsősorban Vágvölgyi B. Andrástól). Így tehát különösen nagy érdeklődéssel figyelem, hogy idővel hol folytatja, mert az nem csak szellemtörténeti érdekesség lesz, hanem a magyar online média fejlődése szempontjából is fontos mozzanat.

Van itt még egy momentum, ami mostanában elég sokat foglalkoztat és egy kicsit a negyven felett járó UP-val is összefügghet: vajon mit kezdenek velünk a huszonéves kollégák, s részben a harmincasok. Mi még azért klasszikus módon tanultuk az újságírást, de magát az írást, olvasást is. Mi még írógéppel pötyögtettük első zsengéinket, mi több, füzetbe karcoltuk első irományainkat. Legfontosabb olvasmányélményeink is a helyi könyvtárhoz, a családi könyvespolchoz kötnek, nem az Amazonhoz, s igen, nem hogy mobilunk nem volt 30-35 éve, de még a vonalas telefonra is éveket kellett várni. Én még nem érzékelem a generációs különbségeket, de felkészültem rá. Hiszen hiába vagyunk mi, negyvenesek egy tizessel fiatalabbak az első generációs guruknál (Jobs, Gates), de egy tizessel idősebbek vagyunk, mint a Google-fiúk és bizony egy huszassal öregebbek, mint Mark Zuckerberg. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy Uj Péter kiöregedett, mi több, ez baromság (by UP), azonban nem tudott nem eszembe jutni ez a gondolatsor, annál is inkább, mert tőlem ez nem szemtelenség, hanem realitás.

És végül: immár öt és fél éve egy - szellemiségében - Index-szerű helyi portál működtetésén dolgozom egy maroknyi csapat tagjaként, ami egyre nehezebb, különösen integrációs formában Mostantól valószínűleg más lesz az etalon, vagy nem is lesz, kitől tanuljunk mostantól tiszteletlenséget és kitől koppintsunk stílust?