Bár nem sokan jöttek el az Ibsen Házba, mégis jó hangulatú beszélgetésen vagyunk túl Pleskonics Dr. Rock Andrással, olyan volt ez, amikor a nagy bandák annak ellenére maximálisan lenyomják a bulit, hogy mindössze nyolc-tíz fizető néző van. Számomra a legemlékezetesebb ilyen buli egy kilencvenes évek végi Kispál-koncert volt az orosházi kultúrban)

Három blokkra osztottuk az estét, az első klasszikus beszélgetés, a második a rock and roll nagy halottainak felidézése - Morrison, Hendrix, Joplin, Brian Jones, ugyebár - majd a harmadik rész interakció, beszélgetés.
 

Plesi király volt, mert bebizonyította, hogy maga a zene az "anyag", nem pedig a cucc. Tehát ha a tyúk-tojás problémát nézzük, nem azért születtek remekművek, mert az alkotó tágította a tudatát, hanem azért tágította a tudatát, mert nem tudta feldolgozni a felhajtást maga körül.

 

A másik nagyon érdekes dolog volt, amit csak érintettünk: hogyan kell zenét hallgatni. Erre is van egy kurzusa Dr. Rocknak, csak futólag tért ki rá, mindenesetre nagy valószínűséggel az a forma, amit én űzök több százmillió kortársammal, nos ez nem túl egészséges (márminthogy futtában, telóból, laptopról, Jutyubról,  fülhallgatóval néhány percet).

Sajnos a mi tudattágításunk (szigorúan csak alkohollal, természetesen) is elmaradt, mert Bandi rohant vissza Szegedre, én pedig kocsival mentem be a városba, de majd bepótoljuk valahogy, mondjuk egy jó kis fesztiválon.