A szabadság vége
Nem az elmaradt Nagy Magyar Gazdasági Szabadságharcról lesz itten szó, hanem a saját kis kéthetes rekreációmról, ami azért mégsem telt haszontalanul, online és offline világom gyarapodott valamicskét.
Utóbbival kezdtem: otthonunk neuralgikus pontja a kert - jó lenne sokat kertészkedni, de két fontos akadálya van, az idő és a szaktudás hiánya, ezért a fűmag-glyalca kettőssel építjük zöld világunkat. Naivul meghagytuk a kert középső részét veteményesnek, de teljesen értelmetlenül, lényegében néhány kiló zöldborsón és sárgarépán kívül mindenünk tönkrement. Így ebben a két hétben kemény munkával felástam az érintett szakaszt, ami újabb pázsitot jelent majd, ami közelebb visz az általunk megálmodott pihenőkert-koncepcióhoz. Ehhez azonban arra is szükség volt, hogy az elvadult területeket is megszelídítsem, azaz rekultiváltam (kigyomáláltam és felástam, valamint mindenféle hulladéktól mentesítettem) kb. húsz négyzetméteres korábban parlagon tartott területet.
Az online itt is látható: az egy héttel ezelőtti Freeblog-adatvesztés után átköltöztem a Blog.hu-ra, de az elmúlt két hét történése a Google Plus nyitása a cégek, márkák, közösségek felé, így gyorsan összehoztam egy oldalt (vagy hogy is kell mondani?) az Alföldi blognak, illetve természetesen a Beol.hu-nak is.
És persze minden, ami ilyenkor lehetséges kertásás és online hegesztés között: több idő a családdal, játék a gyerekkel, tabletteszt, elmaradt filmek bepótlása, ebéd után szunyókálás, szóval rekreáció rendben, irány a gyár...