A héten jelent meg a papírújságban ez a jegyzet, állítólag a személyes felütésből induló dörgedelmes kultúraüzenetnek jó a visszhangja, bár osztottak is érte a Facebookon.

Puzsér bácsi, a néző ügyvédje

Erre mit mondana Puzsár bácsi? - kérdezi óvodás kislányom, miután bemutatja aktuális tornamutatványát. A helyes válasz természetesen az, hogy igen, és ekkor a gyermek önbizalma helyreáll, hiszen ha az a szőrösszívű szakállas bácsi így látná, akkor a produkció száz százalékos lenne.

Félreértés ne essék, családunk nem gyermekpásztornak használja a televíziót, s nem is kereskedelmi tévék produktumait fogyasztjuk rendszeresen kultúra gyanánt, azonban a Csillag születik valahogy ifjúkorunk legendás Ki Mit Tud?-jaira emlékeztetnek, ezért szombat esténként a készülék elé húzzuk a kissámlit, mint történt ez a hatvanas években a magyar közösségekben.

Főleg azóta érdemes CSISZ-t nézni, mióta van a Puzsér, aki szigorú, sokak szerint gonosz, nagyképű és ellenszenves is. S bár tudjuk, hogy a licenc része a szigorú megmondóember, mégis kisebbfajta áttörés ez a magyar kereskedelmi tévézés történetében, mely az idén éppen 15 esztendős Magyarországon.

Az ő szerepe eredetileg csak annyi lenne, hogy szóljon be, tegye drámaivá (értsd: nézettebbé) a tehetségkutató versenyt, ám ő egy bátor csavarral ezen túlmegy, és a néző lelkiismeretévé válik. Egész pontosan arra inti a másfél évtizede szappanoperákon, valóságshow-kon, esztrádműsorokon tengődő nézőket, hogy állj, eddig és ne tovább! Ez gagyi, ez nem produkció, ehhez még gyakorolni kell.

A súlyos kritikának vannak vesztesei is persze, maguk az előadók, akik jobb-rosszabb produkcióikkal talán meg sem érdemelnék a mennydörgő szavakat. Mi, a nézők viszont nyerünk: van a tévében egy ügyvédünk, aki nem engedi, hogy akármiről elhitessék velünk, hogy az jó.