Az a helyzet, hogy lényegében akaratomon kívül valóságshow-t csináltam a Facebookon a Puzsér Róberttel készítendő, illetve elkészített interjúból: pénteken jó wikista módjára feltettem, hogy interjút készítek vele, illetve kértem tippeket a kérdésekre, majd szombat reggel kitettem egy képet, miszerint az interjú elkészült, csak meg kellene írni (elég vicces, hogy közel félszáz lájkot kaptam, ennyit még semmire, soha, igen, mégiscsak híres emberekre kellene szakosodnom). Nos, a megírás is megtörtént, azonban az integrált szerkesztőségi protokoll szerint ülnöm kell egy kicsit rajta, hiszen a print megjelenés szerdán van, és nem lenne szerencsés, ha a nyolcezer karakteres interjú hamarabb kerülne ki, mint a 3800 karakteres print verzió. Tehát szombat reggel kikerült egy rövid tudósítás, itt pedig egy galéria, Kiss Zoltán munkája, most pedig itt a második nyilvánosságban egy kis betekintés az interjúba.

Milyen a Szélsőközép könyv fogadtatása?

Sajnos piaci értelemben nem vagyok optimista. Bár még nem ismertek a decemberi számok, azokat később jelentik a forgalmazók, csak a saját tapasztalataimról számolhatok be: a nagy könyváruházakban, melyek meghatározzák a karácsonyi forgalmat, a kötet nem található meg az újdonságok között, sőt szinte sehol nem bukkannak rá az üzletek látogatói. Azt figyeltem meg, hogy a bolthálózatok módszeresen szabotálják a könyv forgalmazását, olyan érzésem van, mintha a Szélsőközép korunk szamizdatja lenne. Az egyik nagy cég például lefóliáztatta a kötetet, hogy az ne tehessen kárt a kiskorúakban, így persze nem lehet belelapozni, egy másik nagy hálózat boltjában a képregények közé sorolták a könyvet, most pedig azt hallottam, hogy az egyik békéscsabai könyváruházban a zenei(!) témájú könyvek közé sorolták be a kötetet. Meg kell említenem két kiváló alkotótársamat, Eötvös Gábor és Trencsényi András grafikusokat, akik a könyv festményeit és rajzait jegyzik. A kötet alapja egy több frekvencián sugárzott rádióműsor, melyhez egy blog is társult, amely egyébként a HVG GoldenBlog-díját is elnyerte 2007-ben, mint a legszínvonalasabb közéleti blog. A brandet ez a kötet zárja le, mely részletesen bemutatja egyebek közt a legeslegújabb kori magyar történelem fordulópontját, 2006-ot - ahonnan minden elkezdődött az őszödi beszéddel, majd az azt követő tévéostrommal és rendőrattakkal - továbbá érintjük és értelmezzük azt a folyamatot, melynek során a nem működő demokráciából megszületett egy rosszul működő fejedelemség.

Hogyan lesz egy magyar-történelem szakos középiskolai tanárból a magyar média megmondóembere? Nekem először 2004-ben tűnt fel a királyi tévén, a Gang című műsorban...

Az volt az első médiapillanatom, ezután következtek a rádió és netes projektjeim. Kistamás László producer - a legendás Kontroll Csoport egykori alapítója - hívott a műsorba, mely egyébként mindössze tizenöt adást ért meg. Ezután kezdtem el rádiózni, a legaljáról indultam: esti sáv majd délelőtti sáv - ezek lényegében nem is létező műsoridők a hallgatottság szempontjából - aztán jött a reggel és a délután, ami már lényegesen nagyobb nyilvánossággal járt. Később filmajánló műsort gyártottam a radiocafén, onnan emeltek be a mainstream kereskedelmi struktúrába.

Ami az országos ismertséget hozta...

Nagy dilemma volt, hogy elvállaljam-e. Először nemet mondtam, de később úgy gondoltam, nagy hibát követek el, ha mégis elvállalom, de egy fokkal még nagyobbat, ha nem. Én a Csillag Születik-zsűrizést vendégszereplésnek tekintettem annak érdekében, hogy általam a projektjeim - mint például a Szélsőközép könyv - szélesebb nyilvánosságot kapjanak.