Nem volt szerencsénk, bénák voltunk, az ellenfél jobb volt - minden verzió igaz, úgyhogy csak a negyedik helyre futotta triónknak a ma esti orosházi rockvetélkedőn. Természetesen a kupavédési szándék nem volt véresen komoly,  mint ahogy zenét sem azért hallgatunk, és nem azért olvasunk hozzá, hogy évente egyszer rocktudornak láttassuk magunkat, hanem mert van erre egy belső késztetésünk.

Köszönet a szervezőknek és gratula a győzteseknek, most pedig utánanézek, hogy tényleg volt-e női tagj1965-ben a Gemininek, mert ezen a kérdésen csúnyán elhasaltam ma este (volt, de én sosem láttam).

Még néhány perc, és irány Orosháza, ahol ismét rockvetélkedő lesz, melyet tavaly a Verasztó Józsival és Verasztó Petrával alkotott csapatunk nyert meg. Az idén nagyon nehezen jött össze a részvételem, merthogy ügyeletes vagyok éppen most is, de hála a szabadságról távmunkában beugró Kenyeres kollégának ott tudok lenni.

A tavalyi dream teamből az idén hiányzik Józsi lánya, Petra, viszont hozzánk igazolt Raffai Jancsi, aki azon túl, hogy főiskolai csoporttársam volt, felbukkan minden olyan helyszínen, ahol a nyolcvanas évek underground zenéje szól, úgyhogy reményeink szerint lefedjük azt a néhány évtizedet, amiről kérdéseket állíthatott össze a tisztelt zsűri.

Majd jelentkezem a T witteren .

Van annak valami szimbolikus jelentősége, hogy Erik fiam és Adrienn, a barátnője kedden szállnak repülőre, hogy Corkban az ottani vendéglátóipar fényét emeljék. Természetesen nem tudatos választás volt ez a nap, akkor kaptak kedvező árú repülőjegyet, azonban az ilyen egybeesésekre a firkászember érzékeny, még hogyha családi ügyekről is van szó.

Mivel hosszú évek óta más régióban élünk, mármint Erik és én, nyilvánvalóan nem jelent akkora változást az életünkben a külföldi munkavállalás, mi több, a lelkem mélyén nyugodtabb vagyok, hogy 26 évesen valamilyen szinten egyenesbe jöhet az életük, és nem csak a pénz miatt, hanem mert egy olyan környezetben dolgoznak, élnek majd - ki tudja, meddig? - amely kiszámíthatóbb, ...