Néhány rövid szösszenet, ami akár önálló poszt is lehetett volna, de nem lett az, ráadásul nem is kronológiai, inkább fontossági sorrendben:

ByeAlex - Lényegében no comment, örülünk persze, ezt akartuk, ám amikor az undeground átmegy mainstreambe, már nem annyira érdekes a dolog. Mostmár az lesz, hogy mindenki megmondta, mindenki tudta, és lényegében ő volt Alex fő támogatója. Reméljük, maga ByeAlex sem csak az elégtételt érzi, hanem alázatot is a zene és főleg eredeti közönsége iránt, azt pedig főként nem hagyja, hogy díszfasz legyen a Fidesz-MTVA-Rákay Philip-féle kultúrpolitika kalapján. Ja, és az az Azerbajdzsán azért elég szarul esett, kedves nemzettestvéreim, mint ahogy erdélyi testvéreink nulla pontja is. Több helyen jelezték már utalva a kiváló német és svájci pontokra, most én is elmondom, Jim Morrisonnal szólva: The west in the best (Doors: The End), szóval felejtsük már el a keleti diktatúrákat.

Mellesleg utalnék előző posztomra, nem azért, mert megmondóembernek gondolom magam, hogy megjósoltam az elsőt, de nekem is bejött ez az ír beütésű dán popdal. Csak arra nem tudok rájönni, a kilencvenes évekből kire emlékeztet ez az énekhang... Valaki?

Puzsér - Nagy ritka kimozdulásaim egyike volt a péntek esti, az Elefántban az ÉdesKeserű zenélt, illetve Puzsér Róbert stand up-olt. Több oka is volt, hogy megnéztem a produkciót: egyrészt a zenekart még nem láttam élőben, az első lemezük, illetve a zenészek előéletét ismerve pedig fontos banda lehet még belőlük a hazai poprock egén. A másik pedig Puzsér volt, aki a Hegyalján három hasonló programot is bemutat a kultúrhelyszínen, csütörtökön, pénteken és szombaton. Úgy láttam a dolog működni fog, úgyhogy Puzsér-rajongók, egy okkal több, hogy beszerezzétek a bérleteteket! (Az estéről egyébként írtam egy kis beszámolót, elérhető a Beolon.)

Tekerés - Vészesen közeleg a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba (egy hét múlva lényegében már haza is értünk), így tegnap beiktattam még egy edzésnapot: az úticél ezúttal egykori iskolavárosom, Sarkad volt, mégpedig a kertek alatt, Újkígyós-Szabadkígyós felé közelítettem meg Gyulát, majd onnan irány Sarkad, onnan ugyanott vissza (nagyon kellemes bringás útvonal a Gyula-Sarkad, békési viszonylatban kiemelkedően ingergazdag), Gyuláról Békéscsaba majd onnan haza, ez összesen 98 kilométerre jött ki. Szóval a jelek szerint 2013-ban is képes leszek letolni az aradi távot, ráadásul akárhogy is nézzük, hatszáz ember társaságában sokkal motiválóbb bringázni, mint egyedül.