Biztos vagyok benne, hogy Hartay Csaba barátunk nagy durranással hallat magáról heteken belül a kortárs irodalom kék egén. Persze költőként már régen ott van, bloggerként pedig szerintem benne van abban a néhány száz véleményvezérben, akik meghatározzák a magyar közbeszédet. Most prózaíróként jelentkezik, mégpedig ha jól jön le nekem a blogbejegyzésből és a Facebook-oldalból, önéletrajzi ihletettségű regényről van itt szó.

Már a cím is sokat sejtet, s abban is biztos vagyok, hogy a szarvasi aranykalászos gazdaként irodalmárkodó fiatalember nem a gyakorló bloggerek/online szerkesztők trükkjét vetette be, hanem kifejezi, amit a könyvben találunk. (Csak nekem áthallásos egy kicsit, ugyanis rögtön Boris Vian legendás Köpök a sírotokra című munkája jutott eszembe?). Második gondolatom pedig az volt, hogy korábbi kollégáim és jelenleg is jó barátaim,  Kiss Ottó és Grecsó Krisztián is költőként ültek fel a parnasszusra, de igazán nagy vágtába prózaíróként kezdtek, hát Hartay mester, hajrá!

Szóval várjuk a szeptembert, addig is itt vannak az infók:

Blogbejegyzés

Facebook-oldal