Már a harmadik poszt foglalkozik a Quart.hu hétvégi 50-es listájával, ami nem azt jelenti, hogy semmi más nem foglalkoztat ezekben a napokban - jaj, dehogynem! -, hanem mert nagyon fontos kultúrmissziónak gondolom ezt az összeállítást, akárcsak a korábbi, a nyolcvanas évek új hullámát elemző részt.

Ha én kapnék egy ilyen feladatot, nyilván bele sem mernék vágni a falat nagysága miatt, így tehát nem is kritikus a megközelítésem, ennek ellenére nem is kizárólag a saját ízlésem szerint próbálom összeszedni azokat a dalokat/előadókat, akik ugyancsak fontosak voltak a mai 30-40-50-es korosztálynak annak idején.

Itt van mindjárt a Pál Utcai Fiúk. A Bál ugyan szerepel a nyolcvanas évek új hullámának listáján, ám Lecsóék azért hoztak létre fontos dolgokat a kilencvenes években, például itt van máris a Ha jön az álom lemez 1990-ből, melyen bár vannak korábbi dalok, de a Kispálnál is hasonló a helyzet, mégis szerepel a toplistán. De ez például tudomásom szerint 1990-ben íródott a lemezre:

Ugyancsak hiányzik a listáról a negyedik hazudós zenekar (Hazudós zenekarok néven turnézott annak idején a Kispál, a Tankcsapda, a PUF és a Nyers), az azóta megszűnt Nyers, melynek frontembere, Czutor Zoltán jelenleg a Belmondót erősíti (és kiadtak egy tök jó lemezt néhány napja Kooperatív címmel). Az ő egyik nagy slágerük a kilencvenes évekből ez volt:

Ugyancsak helye van szerintem a kilencvenes évek legjobb zenéi közt a Rituális Rémtettek nevű formációjának, mely ahogy jött a semmiből, el is tűnt, viszont itt hagyott nekünk 1991-ben egy csodálatos kazettát, amelyről az egyik legerősebb szám szerintem ez:

S ha már a további szubjektív élményeknél tartunk: a Rouge is egy viszonylag kevesek által ismert csapat volt, ám az én zenei jellemfejlődésemben mindenképpen meghatározó volt, ennek érdekessége, ahogy az előző poszt is mutatja, hogy én magam kényszerültem feltenni a YouTube-ra, annyira nem foglalkozik senki az örökségével:

A Mask zenekar az FO System utódzenekarkaként jött létre, a Sex Actionban macsóskodó Mátyás Attilát Gabrieli Richárd pótolta, a legénység pedig egész jó koncerteket adott, például a szarvasi Zebrában visszatérő vendégek voltak, mint ahogy Csabán is többször játszottak. Két album maradt utánuk, melyek zeneanyagát pár éve Ricsitől meg is kaptam, hálás köszönet. Az Álom című dalt a YouTube-on találtam:

Bár nem voltam oda érte, a The Perfect Name is fontos előadója volt a kilencvenes évek undergroundjának, bár kétségtelen, ők a médiabarát, szépfiús, populáris vonalat képviselték. Az egyik legismertebb daluk az Esőtánc 1990-ből:

És hát nem szabad megfeledkeznünk sokunk kedvencéről, akik 1997-ben megmentették a Szigetet azzal, hogy beugrottak a Prodigy helyett és hatalmas sikert arattak, a ma is élő és alkotó Korai Öröm:

Nagyjából ennyit tudtam több nap gondolkodás után hozzátenni, ha még valami beugrik, frissítek, ha nektek is beugrik valami, kommenteljetek bátran, persz szigorúan a Quart.hu listája alapján. Jelen esetben csak a hiányzókra koncentráltam, arra nem akarok kitérni, mert szőrszálhasogatás lenne, hogy például az Anima Sound System előkelőbb helyezést és több dalt is megérdemelt volna a listán, mint ahogy Cseh Tamás ha már felkerült, akkor nem biztos, hogy ő az ötvenedik.

Frissítés: Hogy is történhetett ez, hogy a Ghymes legzseniálisabb lemezéről (Smaragdváros) a legzseniálisabb dal lemaradjon (a királyi tévé feliratozója hülyeséget ír, a dal nem a Szikraszemű lemezen van, íme a bizonyíték). Bár a kiadás dátuma 2000, maga a zeneanyag szerintem még sorolható a kilencvenes évekhez, úgyhogy: