Kinek jók a sajtóközlemények? (Médiablog)

Kedvenc szakmai blogom ismét nyitott kapukat dönget, bizony sajtóközleményt írni unalmas dolog, ezt még megboldogult hegyaljás sajtós koromból tudom, kapni pedig rohadt idegesítő (az a baj, hogy még mindig kapom ezeket, úgyhogy a levelesládám semmivel nem lett szellősebb).

Pollner felvázolja a modern vállalati kommunikáció következő lépcsőfokát ebben a posztban, ennek már vannak is nyomai, azonban félő, hogy sokáig fennmarad még a status quo. Elsősorban azért, mert maga a rendszer már együtt él ezekkel, a kopipészt újságírás lényegében már szinte kizárólag ezekre a közleményekre épül, s nem csak az online és a rádiós, hanem az írott is. Az elmúlt tíz évben rengeteg újságírót bocsátottak el a szerkesztőségek, egyrészt bizonyos feladatok összevonása miatt, másrészt pedig azért, mert tisztában vannak az újságírói feladatok leegyszerűsödésével. Ennek következtében már alig járnak eseményekre, sajtótájékoztatókra a firkászok - és nem azért, mert lusták lennének, hanem mert túlterheltek. 

A rendszer kidolgozói ugyanis bekalkulálták, hogy majd a médiarobot beilleszti, azaz az előírt karakterre igazítja a jól-rosszul megírt közleményt, ha észreveszi, javítja az esetleges égbekiáltó magyartalanságokat, ad neki valami címet, keres hozzá képet és jó napot, az olvasónak így is jó lesz.

A cég > ügynökség/sajtóközlemény > média > közönség képletet saját tapasztalataim alapján így módosítanám: cég/sajtóközlemény>média>közönség, hiszen Békés megyében nem igazából működnek klasszikus értelemben vett ügynökségek (más kérdés, hogy egy csomó, főként EU-projekt kommunikációját kiszervezték ilyen cégeknek), sokkal inkább az a gyakorlat, hogy a nagyobb szervezetek (rendőrség, katasztrófavédelem, kormányhivatal, önkormányzatok stb.) sajtósokat foglalkoztatnak, akik maguk írják és juttatják el a közleményeket. (Az egy másik poszt témája lehetne, hogy egyesek közülük miket meg nem engednek maguknak a szó szerinti közlés kérésétől a saját címhez való ragaszkodásig).

Egyszer egyébként megérné összeszámolni, hogy sajtóreferensből vagy újságíróból van-e több Békés megyében, de gyanúm szerint lassan az előbbiek vannak túlsúlyban, ami azért nem annyira ideális állapot.