A helyzet az, hogy most bajban vagyok. Eredetileg ez a poszt a tegnapi kiegészítése lett volna, cukiságos kirándulási képekkel, hiszen a berni választást egy kellemes családi nappal kötöttük össze a svájci fővárosban, volt medvepark, városi séta parlamenttel és svájci nemzeti bankkal, jégkrémmel, meg móka és kacagás, de valójában ezek a képek maximum a Tumblr-re kerülnek fel - még jó, hogy van a családnak helyiérdekű blogja.

Mint azt még az eredmények ismerete nélkül, nyolc körül este kiposztoltam, az LMP-re szavaztam. Nem csak azért, mert az erősen (hiteles) civilekből verbuválódott társaság előtörténetét is jól ismerem, hiszen a Védegylettel és más zöldszervezetekkel 2000 óta állok szakmai és részben baráti kapcsolatban az éppen az idén elmaradó Hegyalja Fesztivál kapcsán. Azért is tudom támogatni a pártot minden hibája ellenére, mert lényegében a rendszerváltás óta vártam végre egy hiteles zöld pártra, s nem azért, mintha én lennék a környezet- és természetvédelem szobra, hanem mert a zöldpolitizálásban megtalálható értékrend még vén fejjel is közel áll hozzám: bázisdemokrácia, hosszú távú gondolkodás, a túlzott tekintélytisztelet elutasítása, vállalható ügyek elvitele akár a polgári engedetlenségig és így tovább.

A jelenlegi magyar politikai helyzetben egyébként is fontos, hogy a felszínen maradjon olyan párt, szervezet, amely nem kapcsolható össze a töketlen baloldallal és a tekintélyelvű demokráciát kiépítő Fidesszel. Igen, demokráciát írtam, ugyanis minden ellenkező híreszteléssel ellentétben úgy gondolom, hogy Magyarországon demokrácia van, csak éppen annak egy számomra és sokak számára nem elfogadható paternalista vonulata, mely nem tiszteli ugyan különösebben az egyéni szabadság értékeit, de biztosít olyan alapvető jogokat, mint a szólásszabadság, a szabad mozgáshoz való jogot és, bár ennek bizonyította már az ellenkezőjét, a magántulajdon szentségét is. Az egy más kérdés, hogy ez a vasárnap éjszaka nagy arányban újraválasztott hatalom korrupt, de ez az elődeire is igaz volt, csak hát ők ezt diszkrétebben csinálták, egy immár klasszikussá vált stand up-os poén szerint: profi halkan rámol.

A Jobbik sikere várható volt, ám elmaradt a sokak által várt égzengés - az ő sikerük titka egyértelműen a kibeszéletlen, ezáltal megoldásra sem jelölt magyar társadalmi problémákban keresendő, jobban tenné tehát az első és a második helyezett politikai elit, ha sürgősen megkeresné ezeket és erőfeszítéseket tenne a megoldásukra

A Kormányváltók vagy minek nevezett társulat pedig hozza korábbi formáját, most éppen morcos kisfiút játszanak és nem gratulálnak, bebebeeee. Nos, abban igazuk van, hogy úgy ültek le pókerezni, hogy a játékszabályokata az osztó megváltoztatta és magánál tartotta a jobb lapokat, de akkor is leültek és a rendelkezésükre álló lapokat bénán és sokszor úgy tűnt, az alapvető szabályok ismerete nélkül dobálták el, illetve húzgálták. Ha már leültél játszani és kikaptál, akkor ne morcoskodj (a hasonlat persze igaz a sakkra, a biliárdra de még a csapd le csacsira is).

Megjegyzem, ebben a társulatban pompáznak azok is, akik annak idején nehéz helyzetbe hozták az LMP-t elszakadásukkal, nem látva előre, amit egy átlagos újságolvasó azért jól sejtett, hogy Bajnaival szövetkezve előbb-utóbb az MSZP és a Gyurcsány-párt díszzöldjeivé válnak. Az LMP-t ekkor is és máskor is sokan temették, de lényegében e választás igazi nyertese Schiffer András és társulata, hiszen átlépték a bűvös ötszázalékos küszöböt és parlamenti párt lettek (bár eljátszottam a gondolattal, hogy remek kis akciópárttá válhattak volna, ha nem jutnak be, de erre most is megvan az esély és lehetőség.)

Műkedvelőként egyébként úgy látom, ez a választási eredmény a jelenlegi helyzetben a legkisebb rossz. Elég régen eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha nyerne, nyert volna a baloldal. Egyrészt ott vannak a mindenhová beágyazott Fidesz-kliensek, másrészt a felhergelt Viktor-hívő, bármikor mozgósítható utcai zombik, akik simán megbénítanák az országot és akár polgárháborús helyzetet alakíthatnának ki és mivel láttuk az ukrán képeket és videókat, köszi, inkább ne ez legyen.

Este egyébként nem túl sokáig maradtam fenn, miután átfutottam az eredményeket és nagy vonalakban átbeszéltük Erikával azokat. Inkább a Varjak lakomájába temetkeztem, ami ugyebár a Trónok harca-ciklus negyedik könyve. Rá kellett jönnöm olvasás közben, hogy már jobban érdekel, mi folyik Westeroson, a Szabad Városokban és a Falon, mint a nem kevésbé veszélyes, ám sokkal fantáziátlanabb magyar Országgyűlésben.