Tartozom egy nagyon őszinte vallomással, engem is magával ragadott a múlt heti facebookos versláz, ami persze így túlzás, de tény: magam is megosztottam egy kedvencemet, illetve tíz ismerőst meghívtam ugyanezen célból.

Anélkül, hogy az enyhítő körülményeket keresném, fontos hangsúlyozni, hogy éppen otthon voltunk, normális net híján többnyire csak a mobilomon követtem a világ eseményeit, eközben futott be Szabó Mihály egykori kollégám, egy nagyon rendes és művelt mezőhegyesi tanárember "kihívása". Habár a "mini-kulturális forradalom" kifejezés számomra mindenképpen túlzásnak tűnt, s online kommunikációban jártas felhasználóként jól láttam, hogy lényegében itt is csak egy vírusról, nem többről van szó, belementem a játékba, természetesen jelezve, hogy mit gondolok, illetve előre elnézést kérve azoktól, akik még a kultúrvírust sem szívesen kapják el. A kiválasztás teljesen spontán volt, igyekeztem kapcsolati hálóm minden szegmenséből random kiválasztani egy-két személyt (család, volt munkahely, civil aktivitás, egykori iskolatársak stb.)

Tettem ezt elsősorban azért, mert az ember a közösségi médiában akaratán kívül is rengeteg baromságot olvas, s mivel vannak olyanok, akik tudatosan olvasnak ilyen baromságokat, úgy gondoltam, mi lenne, ha ezek az emberek akaratukon kívül olvasnának értelmes sorokat is.

A versválasztásnál mindenképpen arra törekedtem, hogy régi elméletemet erősítsem, azaz meggyőződésem szerint a műfaj a 20-21. századra vissza kell, hogy térjen eredeti formájához, azaz a dalhoz, így adta magát a Ballada a senki fiáról (választhattam volna a kortársak közül is, lásd Grecsó-Beck Zoli vagy más összművészeti projektek, de mint mondtam, lassú netem volt csak, az is keskeny sávon, így nem jöhetett szóba hosszas keresgélés).

A mininyaralás után hazatérve láttam, hogy a versvírusos mókában valóságos tömegmozgalom lett, az általam is nagyra becsült magyar értelmiségiek nem győzik fikázni a dolgot, egyenesen összemosva a hidegvizes baromsággal. Ebből annyi igaz, hogy sajnos akinek nincs ízlése, az szar verseket posztol ki, így lényegében ugyanoda jutottunk, ahonnan elindultunk, alapvetően azonban nem bánom, hogy részese voltam az őrületnek, mégiscsak jobb, hogy versek miatt bosszankodunk kora reggel, nem pedig korábban normális, ám időközben meghibbant ismerőseink szörnyűséges agymenésein.