Első rész itt: Harminc éve történt, azaz nehéz a dolga a katonának I.

Ha valami idősebb arc katonaélményekről sztorizik, mindig előkerülnek a jó barátok, patetikusan a bajtársak - ez a szó egyébként abban a zárt közegben valóban nem hangzik snasszul, mert nagyon fontos volt a közösségi szolidaritás. A kiképzésen haverkodtam össze például Csanaki Gyurival, aki alapvetően látszerész, ám már akkor is különböző rock- és blueszenekarokban dobolt és jelenleg is ezt teszi - a kapcsolat annyira élő maradt, hogy feleségével, Judittal még első esküvőmre is meghívtam őket. Jó barátom lett még Pákozdi Gábor ebből a korosztályból, Szabó István, Szedlay Pali - sajnos róluk nem túl sokat tudok, vagy nincsenek a Facebookon, vagy más okból ...

Itt az ideje a coming out-nak és mesélek egy kicsit a belügyes múltamról. Szerencsére nem arról van szó, amire gondolsz, soha nem jelentettem senkiről, tartótisztem sem volt, de kiképzőtisztesem, illetve tiszthelyettes, tiszt elöljáróm annál több. Mégis belügyes voltam, hiszen a határőrség sorozott része is ehhez a tárcához tartozott az ántivilágban.

Szinte napra pontosan harminc éve, 1984. február 28-án egy megszeppent fiatalember ácsorgott az orosházi kultúrház előtt, kezében egy szatyor, már nem emlékszem, mi volt benne, nagy valószínűséggel gondos kezek által összeállított hazai ízek, no meg mindenféle tisztálkodószer nekem és majdani harci eszközeimnek. És persze nálam volt egy kisalakú, semmivel össze nem téveszthető ...