Méltatlanul kevesen ismerték Dévényi Ádámot, akinek a halálhíre vasárnap este jelent meg. Munkássága felhigított változatát persze mindenki ismeri, s ez kiderül ebből a cikkből is : Adj helyet magad mellett, Közeli helyeken. Azaz a Rolls nyomán a Bikini csinált belőlük lakossági zenét, azonban én személy szerint nem ezért szerettem, hanem mert 1990-es kazettája rendkívül sok erőt adott a nehéz időkben.

Egy szál gitár, néhány akusztikus kísérő hangszer és az elmondhatatlan erő, ami áradt a dalokból. Az erő sajnos elfogyott, talán halála után többen felfedezik ezt a remek dalnokot.

... ugye ismerős a legendás sor a Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián című LGT-klasszikusból, ami akaratlanul belemászott a fülembe a halálhír olvasása óta. Sajnos reggel mindörökre elveszett a Somló, persze tudjuk, munkássága révén továbbra is velünk él.

 

Az a helyzet, hogy nekem nincs igazi Somló-sztorim, csupán lakossági élmények, talán annyi, hogy egyszer a médiahajón, még a kilencvenes évek végén egy ócska fényképezőgéppel lefotóztam egy celebtársaságban (akkoriban még nem így hívták az ismertebb művészeket, pontosítanék: akkor még kizárólag művészek voltak a hírességek), ő pedig több évtizedes sztárság ellenére odamosolygott és annyit mondott: köszi.

Ez a baj a rock and rollal, hogy mára eljutott ...

David Bowie nevét ismertem 19 éves korom előtt is, bár ekkoriban még nem igazán jutottam hozzá igazi hallgatnivalóhoz az ismert okok miatt: a rádió nem játszotta, lemezeit pedig nem lehetett megvásárolni Magyarországon. Tegyük hozzá, ekkoriban még erős rock, blues és progresszívrock-lázban égtem, így hát kapóra jött egy kollégám rendkívül kedvező ajánlata, aki fillérekért kínált nekem SBB-lemezeket, mert ő éppen David Bowie-ra gyűjtött.

A dolog önmagában nem lett volna érdekes, ha nem Izsák Attiláról, a korabeli budapesti punkmozgalom egyik fontos figurájáról van szó, így hát elindult az agyamban a kattogás: nem lehet szimpla plasztiksztár ez a fazon, ha ezek a mindent tagadó figurák odavannak érte.

Ekkor 1982-t írtunk, ...

Mindenkinek köszönöm az együttérzést, ez tényleg erőt adott az elmúlt fekete hét elviseléséhez. Ma utolsó útjára kísértük édesanyámat, új fejezet kezdődik, főleg apám életében, de már a miénk sem lesz olyan, mint ez előtt volt.

 

Még nem futja közhelymentes gondolatokra, ilyenkor nem is szabad erőltetni, csak a szikár tényekre hagyatkozni:

Mély fájdalommal tudatjuk,

hogy Korbely Györgyné, született Sutyinszky Mária

72 éves korában elhunyt.

Búcsúztatása 2008. december 23-án, kedden délelőtt 10 órakor lesz a csabacsűdi temetőben evangélikus szertartás szerint.

A gyászoló család
 

Kedd hajnaltól csütörtök hajnalig reménykedtünk, hogy felébred a hirtelen rátámadt agyvérzésből, de  sajnos nem tudták megmenteni a békéscsabai kórházban. A gyászt nehéz szavakba foglalni, ha sikerülne, művész lennék, nem pedig szöveggyártó betanított munkás. Amellett, hogy rengeteg az ügyintéznivaló, illetve hirtelen magára maradt apámat ...

Mielőtt bárki azt hinné, hogy gyászblogba készül átmenni a Kisvárosi webnapló, gyorsan jelzem, az események szerencsétlen összjátéka, hogy két ilyent tartalmú poszt jön egymás után. Viszont az sem lehet, hogy ne emlékezzek meg Bakti Tiborról, aki a múlt héten autóbalesetben veszítette életét. Íme az iWiW-üzenetet (bár nekem is ismerőseim, de én nem olvasok üzenőfalat), melyre Patakfalvi János hívta fel a figyelmem, illetve a hírt is ő csetelte nekem a minap:

Baktiné Török Kornélia [Nelli] (867) Üzenek

Elment lelkemnek egyik fele, mert szerető Istene hazahívta. "Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!",hogy 23 évig az enyém, mienk lehetett. Arra vágyom, hogy Isten töltse be az utána maradt hatalmas űrt.
Nagyon ...