Habár egy órácskára elkapott bennünket az eső, nem is kicsi, elmondhatjuk, hogy az időjárás szerint ez volt a legjobb SlowUp-unk, ugyanis így elindultunk egyáltalán, illetve végig tudtuk tekerni a közel 70 kilométert a szervezők tájékoztatása szerint 40 ezer bringás társaságában.

A SlowUp-ot szerte Svájcban megtartják, mi a földrajzi közelség miatt kettőn szoktunk részt venni: a nyár eleji SlowUp HochRhein-on, illetve szeptember közepén a SlowUp Dreiland-on. Ez utóbbi bázisállomása Basel, a menetvonal érinti a német Lörrachot, Wheil am Rheint, Rheinfeldent, Grenzach-Wylant, illetve a francia Huninqe-ot és St. Luist. Aki nem tudja bevállalni a teljes távot, az választhatja a 26, illetve 46 kilométeres opciót is.

Át a Rajnán Németország és Franciaország között

Mi bevállaltuk a közel 12 éves Hédivel, annál is inkább, mivel kinőtte már 24-es gyerekbringáját és az én idén beszerzett montymmal vágott bele (én a dolgozós bringával mentem, mely szintén egy 26 zollos, de más vázú Scott mountain bike), meg hát ügyes, kitartó sportolóról van szó.

A forma továbbra is a szokásos volt: utak 9 és 17 óra közt lezárva, 5-10 kilométerenként frissítőpontok a szponzorok jóvoltából, a nagyobb célállomásokon pedig buli frissen csapolt sörrel, élő zenével és mindenféle finomságokkal, például Rheinfeldenben még gulyáságyú is volt, amit én azért nem mertem megkóstolni, mert előtte vágtam be nem sokkal két szendvicset, a ráadás kaja a fizikai teljesítmény rovásárára ment volna. De aki megkóstolta (magyar barátaink), az mind elismerően szólt róla - némi utófűszerezés után.

Street food lett a menő hungarikum

A korábbi évekhez képest apró változás, melyet különösen a gyermekek érzékeltek, hogy jóval kevesebb volt a szétosztogatott szponzorcucc, ami természetesen betudható egyfajta büdzsékímélésnek is, de az is lehet, hogy változtattak a marketingstratégián, például nem minden kilométeren osztottak Rivella nevű üdítőt, csak az egyik nagy pihenőponton, illetve kevesebb filléres villogót, napszemüveget és egyéb üveggyöngyöt, csokit nyomtak a közeledő bringások kezébe. Talán abból a megfontolásból történt mindez, ami a nagy szakmai rendezvények dilemmája is: nem akarják, hogy az esemény kvázi zsibvásárrá váljon, helyette az egész úgy maradjon meg a családok emlékezetében, mint egy tartalmas, egészséges együtt töltött nap.

 Szponzorhegyek a beboruló égbolt alatt