Csak hogy a kínálat változatos legyen, jöjjön valami más. Tegnap ugyanis posztoltam már a jó öreg blueslegendáról (Hobo) és napjaink trashnagymenőjéről (Ektomorf), jöjjön most egy két évtizedes stabil pont zenei világomban, az elektronikus alapokon nyugvó, ám zeneileg mindig izgalmas Anima.

Prieger Zsolték sok mindent letettek az asztalra, azon kevesek közé tartoznak, akik rendkívül változatos zenei világokat képesek teremteni. A zenekar akkor volt a legnépszerűbb, amikor a Gipsy Sound Clash, illetve az Aquanistan című lemezeiket kiadták, már ami a szélesebb tömegek érdeklődését jelenti, ám ezeket követte a szerintem egyik legerősebb anyag, a We Stike.

Aztán jött a popos Tedd a napfényt be a számba, ami nekem nem lett a ...