Kellemes újdonság melengette meg a szívemet, miután a közelmúltban olvastam a Jurij új albumáról egy részletes összefoglalót . A Jurij az a banda, aki a magyar lokális bandák egyik legnagyobb ígérete volt már másfél évtizede is, engem az lelkesített fel, amikor még a kezdet kezdetén, 2001 körül láttam őket a Hegyalja Fesztiválon, hogy hatalmas erővel képesek magukkal ragadni a közönséget, akkor még csak elsősorban a nyíregyházi rajongókat, merthogy ők is innen származnak. 

Jurij (forrás: Rockbook.hu)

Mára már országosan ismert márka lett a Jurij, persze nem a kereskedelmi rádiók hallgatóinak körében, mindenesetre célcsoportjuk egyértelműen tudja, hogy ők az első és egyetlen magyar szocrock banda, jelentsen ez ...

Csak hogy a kínálat változatos legyen, jöjjön valami más. Tegnap ugyanis posztoltam már a jó öreg blueslegendáról (Hobo) és napjaink trashnagymenőjéről (Ektomorf), jöjjön most egy két évtizedes stabil pont zenei világomban, az elektronikus alapokon nyugvó, ám zeneileg mindig izgalmas Anima.

Prieger Zsolték sok mindent letettek az asztalra, azon kevesek közé tartoznak, akik rendkívül változatos zenei világokat képesek teremteni. A zenekar akkor volt a legnépszerűbb, amikor a Gipsy Sound Clash, illetve az Aquanistan című lemezeiket kiadták, már ami a szélesebb tömegek érdeklődését jelenti, ám ezeket követte a szerintem egyik legerősebb anyag, a We Stike.

Aztán jött a popos Tedd a napfényt be a számba, ami nekem nem lett a ...

Czutor Zoltán munkásságát még a Nyers sikerei előtt, tehát a kilencvenes évek legelején volt szerencsém megismerni, ugyanis a szegedi zenekar rendszeresen fellépett Orosházán. Különös hangzású muzsika volt ez, ami elütött a kor meghatározó soundjától, sem rock, sem blues, sem alternatív, hanem valami más.

Aztán jött a nagy siker, melynek csúcspontja a Hazudós Zenekarok turnéja volt, Czutorék a Kispál, a PUF és a Tankcsapda társaságában járták az országot és a fesztiválokat, remek lemezek jelentek meg, majd feloszlott a banda és jött a Belmondo, melynek munkásságát őszintén szólva nem kísértem annyira figyelemmel, ám a tavaly megjelent lemezük kifejezetten tetszett.

Most pedig itt van a szólólemez, amiről az Édes hazám ...

Menyhárt Jenő, az Európa Kiadó alapító-frontembere számára nem teltek el alkotás nélkül a New York-i esztendők: egy Magyarországon talán kevésbé ismert albumot adott ki ott alapított zenekarával. Egy rendkívül élvezetes albumról van szó, ami sokban hasonlót, sokban eltér az általunk jól ismert Európa Kiadó-soundtól. 

Akárcsak a többi Heti kedvencnek, ennek sincs különösebb aktualitása, csupán két privát ok: egyrészt nemrég olvastam el végre Para-Kovács Imre interjúkötetét Menyhárt Jenővel , másrészt pedig elkezdtem felszámolni a káoszt a gépeinket fojtogató adathalmazban és az elfekvő kincsek közt találtam meg ezt az albumot, melyet ide egy YouTube lejátszási lista formájában tudok kiragasztani.

Ne várjon senki ...