A Dal nézése közben ugrott be nekem, hogy mekkora szerencséje a magyar kultúrának, hogy a jelenlegi miniszterelnök fiatal korában a focival jegyezte el magát, nem lett például zenész vagy zenebuzi, mert akkor azt a szenvedélyét erőltetné egy egész nemzetre. A focival azért jártunk jól, mert az már évtizedek óta szar, a zenében azonban jobban állunk, mert bár a nagy többség a szemetet zabálja, s a kiszolgálóipar természetesen ehhez igazodik, azonban vannak nagyon jó dolgok is, mert azt hagyják.

Szerencsére Orbánt ez a téma hidegen hagyja (egy korábbi interjú szerint nem is nagyon tudták elcipelni az akkoriban éppen pezsgő budapesti zenés éjszakába), így az viszonylag szabadon építheti vagy éppen rombolhatja magát, nekünk pedig nem kell ...