Megvallom, nemcsak meglepetéssel, hanem szorongással is fogadtam Kádár elvtárs közlését. Nem attól féltem, hogy majd a KEB elnökeként szigorúbb normák szerint kell élnem. Sokkal inkább attól, hogy ennek a testületnek a munkája és személy szerint az én megbízatásom is nagy lelkiismereti feszültségekkel jár. Hiszen ebben a munkában rendszeresen ítélkezik a Központi Ellenőrző Bizottság egy-egy párttag felett. Továbbá bennünk, régi párttagokban, pártmunkásokban akkoriban a KEB egy kicsit misztifikáltan élt. A pártmunkának elég zárt területe volt ez, amit éppen ezért a párttagság nagy része - beleértve magamat is - nem ismert, titokzatosnak, rejtelmesnek fogott fel.

Kádár elvtárs igyekezett megnyugtatni, meggyőzni arról, hogy ...