Megvallom, nemcsak meglepetéssel, hanem szorongással is fogadtam Kádár elvtárs közlését. Nem attól féltem, hogy majd a KEB elnökeként szigorúbb normák szerint kell élnem. Sokkal inkább attól, hogy ennek a testületnek a munkája és személy szerint az én megbízatásom is nagy lelkiismereti feszültségekkel jár. Hiszen ebben a munkában rendszeresen ítélkezik a Központi Ellenőrző Bizottság egy-egy párttag felett. Továbbá bennünk, régi párttagokban, pártmunkásokban akkoriban a KEB egy kicsit misztifikáltan élt. A pártmunkának elég zárt területe volt ez, amit éppen ezért a párttagság nagy része - beleértve magamat is - nem ismert, titokzatosnak, rejtelmesnek fogott fel.

Kádár elvtárs igyekezett megnyugtatni, meggyőzni arról, hogy ehhez a funkcióhoz semmiféle különleges dologra nincs szükségem. Nélkülözhetetlen viszont a politikai szilárdság, az igazságosság, a jó ítélőképesség, és a kommunista humanitás. Megpróbáltam a kongresszusig barátkozni az új feladat gondolatával.

Nem akárkit idézek, hanem Brutyó János pártfunkcionáriust, akinek mély gondolatait éppen most ittam magamba.Remek péntek esti olvasnivalót találtam ugyanis, ma jelentették be a Kommunizmuskutató Intézet adatbázisát, mely az állampárt egykori vezetőit mutatja be. Sajnos csak a főoldal linkelhető, az aloldalak nem, így nem tudom közvetlenül bemutatni a teljes szócikket Brutyó Jánosról, ám ide kattintva a megfelelő kezdőbetű alapján rá lehet keresni

Eddig egy személyes ismerőst találtam, Apáti Nagy Gábor nagyszénási mezőgazdászt, akiről tudni lehetett, hogy a legfelsőbb szinteken nyomult az átkosban - én már csak helyi agrárértelmiségiként ismertem, egyszer egy határszemlén beszélgettünk hosszasan, de nem a komcsipárt viselt dolgairól.

Visszatérve erre a sebtiben kiragadott idézetre: ne röhögjünk rajta olyan nagyon, hiszen a nyelvezet újra hódít, itt az egyik kedvencem:

Először 1998.márciusában Nyíradonyban találkoztam Orbán Viktorral, akkor még, mint a FIDESZ Magyar Polgári Párt elnökével. A személyes találkozásunk hatására döntöttem el, hogy elfogadom a korábbi felkérést és tagja leszek annak a csapatnak, amit ő vezet (...) Példaképnek talán nem, de a politika világában követendő példának tartom a szövetség elnökét, Orbán Viktort. A nemzet és az ország nagy dolgaiban a meglátásait és az általa képviselt hozzáállást, illetve az utat, amit épít, a sajátommal megegyezőnek tartom, feltétlenül támogatok. Úgy érzem a jelenről és a jövőről szóló, általam ismert tervei, csaknem teljesen megegyeznek azzal, amit magamnak is meghatároztam. Olyan megfogalmazott közösségi céljait éreztem és érzek a magaménak is, melynek érdekében képes vagyok minden erőtartalékommal és a meglévő életerőm mozgósításával politikus társa lenni a megkezdett úton.

Látom és érzem is azt az utat, amit be akar járni, szívesen, meggyőződéssel követem és segítem a megépítésében. Bízom abban is, hasznára leszek a célok megvalósításában, folytathatom a közös munkát, mely számomra rendkívül megtisztelő, és büszkeséggel tölt el. (Tasó László honlapja)