Kolbász, Hobo, rock and roll
Kezdjük viharsarki öntudattal, pozitív tanulságokkal: amilyen tuskó volt tavaly Hajós a kolbászfesztiválon, most olyan jó fej volt Hobo. Meg is volt a jutalma: az esti buli állítólag a csabai sportcsarnok eddig legnagyobb bulija volt, totális teltház, rock and roll, őrület. Tizenöttől hetvenig őrjöngött a jónép, a kolbász és a pia másodrangú kellékké silányult, a főszereplő maga a jó öreg Földes Laci bácsi lett a maga 63 évével.
A Beol-csapat egyébként jobban szerepelt, mint tavaly, bár rendkívül nehezen indult a dolog: csapattagcsere történt, ezt telefonon szerveztük, majd elkéstünk az előkészületek miatt, végül kiderült, hogy a húsdarálóhoz rossz hajtókart vittünk, így kellett némi logisztikai furfang ahhoz, hogy ...

Hiába, nincs mese, ez egy gasztromegye, és gyakorlatilag most van a csúcspont: kezdődik a 
Jelentem, túléltük, mind a gyúrást, mind a végtermék elfogyasztását és persze még a pusztafölvári rettenetest is, ami családi vonalon jutott hozzám és amivel Tokaj-Hegyalja környezetvédőit riogatom nyaranta. Persze a pálinka nem túl rossz, csak éppen nem az az A kategóriás itóka, mint mondjuk a geszti vagy a békési pálesz, vagy éppen a nyírségiek kiváló pálinkái, amikkel a Hegyalja Fesztiválon traktálnak és ami soha nem tud kifogyni.
Kolbászláz van a Viharsarokban, még a high-tech iparágban is: délután a BEOL-csapat is előállít valami - remélhetőleg ehető - kolbászfélét a Média Kolbász Kupáért folyó küzdelemben, a tervek szerint Vandlik kolléga szabadkígyósi ősreceptje alapján.