Ma reggel sem a szerkesztőségben kezdtem, hanem az élet sűrűjében: kinn "forgattam" a csabai vasútállomáson, ez sült ki belőle. Figyelemre méltó, hogy az eszköz egy Nokia kommunikátor - a vizuális kollégák kivétel nélkül jót mondtak a minőségről, azaz a jelenlegi netvideós trendeknek bőven megfelel ez a 3.2 mpixeles kamera (viszont marha érdekes, hogy rossz fotókat csinálok vele, nagy valószínűséggel bennem van a hiba).

A tanulság egyébként az, és ez már nem online vagy print vagy akármilyen média kérdése, hogy a szerkesztő urak-hölgyek számára bizony jót tesz egy kis kirándulás a terepre, magam részéről legalábbis hasznos volt a kirándulás.

Budapest egyre messzebb van - állítom határozottan, pedig jó földrajzos voltam. Főként akkor igaz ez a tétel, hogy a MÁV nevű képződménnyel próbáljuk megtenni az utat. Pedig nem is történt semmi rendkívüli, sem késés, sem kényelmetlen utazási feltételek, egyszerűen vérlázító, hogy amíg egyes európai vasutak optimális időn belül érik el a több száz kilométerre Párizst, Londont, Berlint, addig én például tegnap öt és fél órát töltöttem azzal, hogy eljussak A. ponttól B. pontig, azaz a Hungexpótól hazáig. Igaz, most mindvégig vonatot használtam, nem úgy, mint általában, amikor Békéscsabáig kocsival megyek és ott szállok fel, és az igazsághoz tartozik, hogy 25 percnyi séta eljutni az orosházi vasútállomástól a Nefelejcs ...