Miközben az úgynevezett minőségi sajtó válságáról próbálok egy publicisztikát összebarkácsolni (péntek óta nem boldogulok vele, a francba...), linkelgetem be az egyiket, a legnagyobbat, legalábbis az online változatát.

De olyan olvasnivalókra bukkantam, amiket érdemes elolvasni, sőt olyanok tollából, akik már igencsak kopottasak, bár TGM azért képes a megújulásra, vagyis ő képes csak igazán. De azt hiszem, most Lengyel László is jól látja, pontosabban számomra is szimpatikusan a "haladó értelmiség" problémakörét.

Lengyel László: Isten balján

Tamás Gáspár Miklós: Írás a falon

Még aktív napilapos koromban, orosházi tudósítóként jött egy kósza hír: meghalt egy idős önkormányzati képviselő, a kisgazda mozgalom helyi alakja. Fogtam a telefont, megpróbáltam csekkolni a hírt, de a megkérdezettek nem hallottak róla (vasárnap délelőtt volt), végül a harmadik forrás közölte, hogy valóban beteg S. bácsi, de nem halt meg (nevet szándékosan nem írok, mert azóta tényleg meghalt, igaz, hosszú évekkel később). Szerencsére nem maradtam szégyenben, mert nem lihegtem túl a dolgot, szerintem a leginkább érintett fülébe sem jutott a kósza pletyka, de a legjobb hír mégis az volt, hogy beigazolódott a mondás: sokáig él, akinek halálhírét keltik.