Jónéhány évig úgy tűnt, hogy az Irigy Hónaljmirigy mostmár csak a pop és lakodalmas szörnyűségek parodizálására állt rá - ami azért lehet nehéz feladat, mert a jelzett alkotások önmagukban paródiák - ám most örömmel fedeztem fel, hogy remek feldolgozások jelentek meg a kortárs poprock legjobb alkotóiról, ha úgy tetszik, a Sziget-generáció idoljairól.

Van Kispál, Kaukázus, Péterfy Bori - ezek lényegében szeretetteljes paródiák, némi cinkos gonoszsággal persze, de a Quimby viszont alaposan megkapta. Nem mondom, hogy igazságtalanul, persze annyira sem gondolom jogosnak a dolgot, mint a B-oldal bloggere , aki lényegében megszürküléssel vádolja a bandát (sajnos még nem tudtam tüzetesen belemélyedni az új albumba, de majd ígérem, írok ...

Nem akarok közhelyekkel jönni, meg szuperlatívuszokkal: tegnap fantasztikus előadást láttunk: Quimby Teátrum, Békéscsaba, Ifiház. Az előadás természetesen a zenére épült, elsősorban a Kilégzés című 2005-ös albumra (ami szerintem a legjobb a közel 20 éves életműben), de az Ajajaj, illetve a Lármagyűjtögető dalai is felcsendültek, és persze a régebbi klasszikusok is.

A koncert előtt a Nokiával rögzítettem egy interjút, elsősorban megírási céllel, de mivel elég jól sikerült, rádiós koromból megmaradt szoftveremmel pedig meg tudtam egy kicsit turbózni, így úgy döntöttem, önálló tartalomként is megállja a helyét - íme. (Mondjuk ennek egy hátulütője van: lusta leszek megcsinálni az írott verziót - már ha ennek van ...