Amikor 2005-ben megvolt a nagy Quimby-visszatérés, én személy szerint nagyon rákattantam a Kilégzés című albumra és azóta is nagy tisztelője vagyok a zenekarnak. Természetesen ismertem korábban is a Dunaújvárosról (ból?) indult bandát, de akkoriban egy voltak a több tucat közül, akiket megnéztem fesztiválokon, meghallgattam új anyagaikat, no de rongyosra csak a Kilégzést hallgattam.

Erről az albumról a Most múlik pontosan lett igazán nagy sláger, köszönhetően a Csík zenekarnak, illetve a későbbi jobb-rosszabb-csapnivalóbb feldolgozásoknak, de valójában a Nyina, a Legyen vörös, a Mari és persze a Don Quijote ébredése és az Autók a szerpentinten voltak azok a dalok, amik megragadtak.

A későbbi Quimby-anyagok sem rosszak, sőt jók, ám azt a frenetikus hatást, amit nyolc éve éreztem, most érzem újra, ha nem is akkora hatásfokkal - persze jóval öregebb is vagyok. Köszönhető annak is a Nagy Quimby Figyelem, hogy - jó értelemben vett - marketingből is jól vizsgázott a menedzsment, mert remekül előkészítették a megjelenést, például volt előjegyzés az iTunes-on, a Deezeren pedig minden nap egy új szám jelent meg, én személy szerint a reggeleimet a napi Quimby-vel kezdtem.

Azért kaktuszliget az album címe egyébként, mert a dalok hangulata afféle sivatagos-tequillás-country-s, ezzel egyébként az Autók a szerpentinen világát viszik tovább az én olvasatomban, illetve ez jön le a hangulatról, de ha a nyitó számot nézzük, akkor az elmúlt évek legütősebb korrajzával szembesülünk, s nem csak azért, mert hamarosan mi is pakolunk.