Életem egyetlen egyfelvonásos akármijét (nem röhög!) a nyolcvanas években követtem el, nem tudom, mi céllal, mert nem akartam drámaíró lenni és nem is hiszem, hogy bármilyen pályázatra beküldtem volna, de még amatőr színjátszó kör sem működött a közelemben. A főszereplő egy helyiérdekű szupersztár volt, aki visszavonul egy tanyára, magányosan éldegél, míg egyszer egy főiskolás szociológus lány menedéket kér a vihar elől.

A lánynak hamar leesik, hogy a nyilvánosságtól egyik napról a másikra visszavonult sztárról van szó, eleinte megérti a motivációit, ám gyarló az ember, úgy dönt, hogy leleplezi, jól megzsarolja, a darab pedig azzal ér véget, hogy sztárunk megöli a nőt.

Évtizedek óta nem jutott eszembe ez a ...