Szeptember 24-én, 87 éves korában elhunyt Sass Ervin újságíró, költő, színikritikus, Békéscsaba meghatározó egyénisége.

Sass Ervin nevét nagyon korán, 16-17 éves koromban jegyeztem meg, amikor normális ember még nem olvas újságot, főleg nem megyei napilapot. Csakhogy generációm éppen az akkor bemutatott Hair filmváltozatának lázában égett, s mivel családunk előfizetője volt a Békés Megyei Népújságnak, jóval későbbi munkaadóm jogelődjének, egy másnapos vasárnap délelőttön fellapoztam a kulturális rovatot.

A rajongó ember, főként, ha kevés az élettapasztalata, nehezen tűri az övétől eltérő álláspontokat, így én is felháborodtam, amiért egy Sass Ervin nevű szerző csak úgy lehúzza Milos Forman filmjét. ...

Hétfőn mutatják be a sokadik orosházi antológiát, melyben Sass Ervin szerkesztő jóvoltából évek óta publikálok én is, amit nem is nagyon értek, mert nem tartozom a helyi kulturális elitbe, lényegében már újságíró sem vagyok abban az értelemben, hogy klasszikus tudósítások, riportok, interjúk nem jelennek meg a nevem fölött/alatt, főleg nem papíron.

Mindenesetre Ervin számít rám, én pedig örömmel végzem ezt az ingyenmunkát, persze a határidőket nem igazán betartva, a témát az utolsó pillanatban kitalálva. Most Léna a téma, s mivel sajnos nem tudok ott lenni a könyvbemutatón, merthogy délutános leszek, most jó webkettes blogger módjára előre megosztom a könyvben lévő írásomat a széles publikummal, íme:

Pedálblues, ...

Ezen a héten valahogy elmerültem a papíralapú galaxisban, gyakorlatilag hat könyvbemutatón vettem részt, igaz, két rendezvény keretében. Ma este a Jelen című antológia mellett Sass Ervin verseskötetét és két Interreg-kötetet mutattak be. A Jelenről már írtam (első és utolsó Faludy-visszaemlékezésem van benne). Ami kuriózum, hogy fel is olvastak egy részletet a végéből, egész pontosan Birki Erika hangja hallatszik, annyira nem jól látható, mert ülve vettem fel a videót, nem akartam látványosan egofilmezni. Nem is vágtam, konvertáltam, úgy töltöttem fel, ahogy a mobilomról leszedtem, mp4-ben.