Mit kezd az ember öt liter unikummal? Megissza, persze nem egyszerre, hanem évekig kortyolgatja szeretteivel, barátaival.  És mit kezd az Unicum-díjjal, amit egy egész szerkesztőség (vagyis a többsége) szavazott meg neki alig két éves ténykedés után, ráadásul úgy, hogy a státusza egyfajta "kinn is vagyok, benn is vagyok"? Nos, erről nehéz közhelymentesen írni.

Így jártam tegnap este: a szokásos sajtónapi ünnepségen derült ki, hogy az Unicum-díjat nyertem el, aminek a kísérője (ééérted, a tömény pia kísérője :)) valami olyasmi, hogy "A díjat az a kolléga kapja, aki egyedi stílusával az olvasók, különleges képességeivel, csapatépítő szellemével a szerkesztőség tagjainak életébe az átlagnál több derűt és vidámságot volt ...