Az utóbbi időben a környékbeli szárnyvonalakon lógunk a gyerekkel, persze nem azért, hogy Kóka János figyelmét felhívjuk a rombolásra (mellesleg totálisan agyatlan ötlet a felszámolás, de szerintem ezt én már itten kifejtettem), hanem mert a kétéves lánygyermek totális vasútfüggő. Ennek nem tudom az okát, valószínűleg a Thomas, a gőzmozdony és más vasúti témájú mesedarabok és a hozzájuk kapcsolódó marketing (könyv, labda, dvd, játékvasút). Mindez persze nem is baj, mert a vasút tényleg jó dolog, én hosszú évekig lógtam vasútállomásokon, sokszor muszájból, sokszor csak úgy (vidéken ez volt az aluljáró :)), és persze első igazi munkahelyem is a vasúthoz kötött: néhány évig a mozgópostafőnökségen dolgoztam. Mondjuk ...