A bringázás végül nem maradt el, igaz, csak egy light-os túrácska lett belőle, Gyopárosfürdő, majd egy másik úton vissza, az egész nincs 15 kilométer. Közben pedig karitatív akció: a Springer dűlőn tekerve egy szálkás tacskó kölyökbe (de lehet, hogy szálkás német vizsla volt) botlottam, aki rámcsatlakozott. Megsajnáltam, merthogy fennállt a veszélye, hogy elütik, ezért becsöngettem néhány környékbeli házba, de nem akadt gazdája. Telefon az egyik állatvédő kolleginának, aki szerencsére tudott segíteni: ott Gyopároson lakik egy állatvédő tanárnő, szerencsére tudom is hol lakik, otthon találtam, így megnyugodtam. Szerencsétlen kutyus pedig már annyira kötődött hozzám, de nem tehettem mást. Meggyőződésem azonban, hogy jó irányt vett a sorsa. Nem tudom egyébként, hogy csak elcsavargott és a könyéken keresi valaki, de az sem kizárt, hogy kirakták. Ha az utóbbi, akkor a kurva anyját az ilyennek és igenis változtassák meg a btk-t meg az állatvédelmi törvényt és ezeket a kutyakitevő-állatkínzó rohadékokat pedig zárják be nagytermészetű nehézfiúk közé néhány hónapra, évre.