A hétvége és az ünnep arra való, hogy nyugodtan tudjunk dolgozni - nem tudom, kit plagizáltam most, talán Uj Pétert, lényeg az, hogy most én is így leszek ezzel. Nem kedvelem különösebben az ünnepeket, főleg, ha azok tartalommentesek, lásd ezt az augusztus 20-át, amikor minden település kötelességének érzi, hogy előálljon valami egetverő nagy baromsággal (kedvenceim: uborkafesztivál, tökfesztivál, tarhonyafesztivál, búcsúfesztivál - komolyan, ilyen is van, ha jól emlékszem, Csanádapácán. A búcsú az búcsú, kész). Szerencsére én az idén ki tudom hagyni a nagy ünneplést, tíz év után, merthogy senkit nem kell tudósítanom magvas gondolatokról, féktelen jókedvről, a Republic nagy sikerű, de szar koncertjéről, meg persze a tűzijátékról, egyszerre többről is. Erika ugyanis túlórázik, én pedig rákoncentrálok a határidős munkákra, például arra a tárcára, amire már több mint egy hónapja készülök az orosházi almanachba. Van egy másik kötelezettségem is, egy interjú Iloszvky Béláné naiv festővel, ez azonban jó mederben halad: pénteken találkozom Irénke nénivel. Mondjuk akkor lenne pofára esés, ha erről is letiltanának a hatalmasok, nem utálok semmit jobban, mint potyára dolgozni. Igaz, Ervinben, a szerkesztőben van kurázsi.