Úgy tűnik, a hétvégéink mostmár sűrűbbek lesznek, mint a hétköznapok. Ma például három helyen jártunk, családi, baráti és háztartási kötelezettségeknek tettünk eleget. Először anyáméknál ebéd Csabacsüdön, így van ez minden második szombaton, majd a fogyasztás második számú helyi temploma, a Tesco (jó nyugati fogyasztó módjára beszereztük a havi szükségleteinket mindenféle élelmiszer- és vegyipari termékekből, ahogyan ez évek óta szokás nálunk), végül egy kedves kötelezettség: volt kollégám, Sz. esküvője a békéscsabai városháza udvarán. A régi csapatból megdöbbentően kevesen voltunk, hárman, rajtam kívül a fórum egyik új vendége, DAL, illetve Ny. fotóriporter, aki most a reklámszakmában nyomul.

Egyébként úgy, ahogy összetart a mi régi kis csapatunk. Nagyjából figyelemmel kísérjük egymás karrierjét, van, aki szóvivő, van, aki tanácsadó, sőt békéscsabai önkormányzati képviselőnk is van. Néhányan tanítanak, a civil szférában nyomulnak, s van, aki a szakmában maradt - erről írtam már korábban érintőlegesen. A kapcsolattartásban nagy segítségünkre van az internet, még tavaly csináltam egy levelezőlistát, ami úgy működik, mint minden más mailfórum: néha rendkívül élénk, 15-20 e-mail is érkezik naponta, máskor pedig hosszú napokig, hetekig csend van, még meg nem töri valaki, s akkor újra sokat levelezgetünk. Tizenhat fő van rajta, ami arra utal, hogy még közösség vagyunk, még olyanok is velünk vannak, akik évekkel ezelőtt távoztak a laptól. A többség persze újságíró, szerkesztő volt, de a régi rendszergazdánk is fenn van például.

Ami fáj, hogy május óta nem tudtunk megszervezni egy találkozót, pedig több kísérletet is tettünk rá többen is, végül elhalt a kezdeményezés. Lehet, hogy erre már nem is kerül sor, s talán jobb is, mert a Nagy Találkozás esetleg úgy sülne el, mint egy kevésbé sikeres osztálytalálkozó: túl nagy falak épülnek esetleg az emberek között, azaz lennének a lapmegszűnésnek - közhelyesen szólva - nyertesei és vesztesei, s az utóbbiak esetleg nem lelkesednének a nyertesek sikereiért, különösen, ha azok már nincsenek összhangban azzal a szellemiséggel, amit anno felvállaltunk.

Hogy én melyik csoportba tartozom? A fene tudja. Erről talán egy másik bejegyzésben...