Ma délelőtt - a Postás újság Békés megyei tudósítójaként - részt vettem az új főposta alapkőletételi ünnepségén, sajtótájékoztató, protokoll az építkezésen, utána fogadás a Fiume Szállóban. Kovács Kálmánnal szívesen csináltam volna interjút általános informatikai témákban, de idő sem nagyon volt, illetve nem nagyon van hová, meg aztán minek, nagyjából ismerjük az erről szóló "verbális szórólapokat", hogy az elmúlt néhány nap aktualitásainál maradjunk. Találkoztam több prominens megyei és városi vezetővel, főként a szadesz-vonal reprezentálta magát értelemszerűen, hiszen a miniszter és a csabai polgármester is e párt tagja. Mondjuk ez az az alakzat, akikkel normálisan tudok még beszélgetni, de tényleg, kifejezetten kellemes volt Velkey Gábor érdeklődése felőlem, sőt képben volt jelenlegi munkámat tekintve is. Igaz, közvetlen munkatársa egy volt kollégám, P., ennek ellenére kedves volt. Ott volt a Hírlap-vezérkar is főszerkesztőstől, kiadóvezetőstől is, velük csak futólag érintkeztem (ami köszönést jelent, meg Á. Z.-vel kerülgettük egymást a hidegtálaknál :-)), igaz, korábban sem volt különösebb kapcsolatom velük, mondjuk így: hűvös távolságtartás, mint ahogy ezt korábban már egyszer írtam a fórumban valakivel kapcsolatban.

A képen egyébként a leendő posta látványterve látható, ismét egy béna reprodukcióm segítségével. A Postás újság az egyik kedvencem egyébként: az én életemből kimaradt az üzemi újság, mely a Kádár rendszer egyik jellegzetessége volt, szinte minden újságíró töltött ilyen helyen-több kevesebb időt, ami szerintem bizonyos fokig hasznos is lehetett. Nekem most ez az üzemi lapom, általában havi egy-két feladatot kapok, megszerveznek nekem mindent, így pedig csak az interjúfelvétel és a megírás vár rám. Hozzátartozik, hogy én is postás vagyok valahol, mert postaforgalmi szakközépiskolát végeztem és néhány évig dolgoztam is a cégnél (H. barátom - jelenleg a vezérigazgatóságon dolgozik - meg is feddett a napokban, hogy ez nem szerepel az önéletrajzomban; nos, nem azért mert szégyellem vagy ilyesmi, de ha mindent felsorolnék...). Mivel képben vagyok ebben a szakmában, nem kell hülyeségeket kérdeznem az interjúalanyaimtól, ráadásul a mi generációnk már helyzetben van, tehát volt iskolatársaimmal sok helyen összefutok, továbbá még meglévő szakismereteim révén könnyebb kapcsolatot teremteni a beszélgetőpartnerekkel. Egyébként pedig ez túl nagy szervezet ahhoz, hogy a vezetőség szája íze szerint kellene írni, sőt kísérletképpen csempésztem már be kritikai elemeket - a kutya nem foglalkozott vele. Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán pld. megírtam, amikor egy járatos elpanaszolta: ez a terület a legkevésbé megbecsült része a szervezetnek, holott látástól vakulásig dolgoznak, hajnal háromkor kelnek és sokszor éjjel fekszenek, hatalmas felelősség van a nyakukon és a borítékban haza bírnak vinni 50-60 ezer forintot 50-60 évesen. Szóval nem húzták ki, nem üzentek, hogy többé ilyet ne, úgyhogy ez egy jó kis üzemi lap, ami még fizet is, nem is rosszul, nem úgy, mint ezek a nyomorult viharsarki médiacégek...