Nem túl lelkes munkakezdés: kora reggel megnéztem két Jakupcsek-showt a neten, nem tudtam megnézni korábban a tévében a Szintén zenész című beszélgetést Lovasival, Victor Mátéval, Hegyi Györggyel, Kozsóval, a téma természetesen a zenészek támogatási rendszere volt, érdekes szitu alakult ki. A véleményem továbbra is változatlan egyébként, és erre a leginkább az Emil.Rulez!-es Hegyi mutatott rá: olyan ösvényeket kell kivágni a dzsungelben, ami már tizen-huszonéves korban elvtelenségekhez vezethet, úgyhogy jobb megoldást kell találni, mint teszemazt a filmesek támogatási rendszere. Megnéztem továbbá a bulvársajtós részt is már csak szakmai érdeklődésből, mit ne mondjak, Hernádi Juditnak, Alföldinek és a többi szerencsétlennek adok igazat, akiket ezek a revolveres őrültek teljesen kikészítenek. Tiszta abszurd! (Érdekes gondolat: vajon öt-tíz éve, aktív napilaposként is így gondoltam volna? Asszem, igen, merthogy a Napló utolsó szakaszának enyhe bulvárosodása sem tetszett annak ellenére, hogy elfogadtam: szükségszerű. Tudom, akkor is kiakadtam, amikor a konkurens lap a gerendási polgármester szerelmi életével foglalkozott. Haragudtam is, amikor a mi lapunk utána lőtt a sztorinak, bölcsebbek maradtunk volna, ha hallgatunk. Az egész egyébként szoci praktika volt: az azóta nem pályán lévő kollégát szépen megvezették a helyi maszoposok, persze könnyű Katit táncba vinni...)

Felkért a Nagycsaládosok Országos Egyesülete helyi csoportja, hogy az egyik tréningjükön tartsak előadást a civilek és a sajtó témakörében. Eredetileg húsz percről volt szó, ami másfél órára duzzadt időközben. Nem nagyon tudják még, mit akarnak hallani, ezért úgy döntöttem, magam dobom össze a tematikát: lesz egy kis szakmázás, úgyis sok szervezet csinál saját újságot, szóval rövid műfajelmélet az első részben, utána egy kis internetismeret, hogy saját honlap készítésére ösztönözzem őket, a harmadik szakaszban pedig PR, azaz néhány gondolat arról, hogy milyen információkat szeret a sajtó, hogy kell azt csomagolni, tálalni, meg hát nem utolsó sorban hogy kell bánni a magunkfajtával. Lehet fikázni a fórumban élhetetlenségemért: nonprofit szervezetről lévén szó ingyér' vállaltam az előadást :-) Ami persze nem biztos, hogy helyes, két okból sem, egyrészt, mert ezzel magamat amatőrösítem, másrészről pedig fennállhat a veszélye, hogy úgy érzik, tartoznak nekem valamivel. Ám ezek jelen esetben nem állnak fenn, mert tényleg rendes emberek, illetve régen ismerem őket, sőt szimpatizálok is velük, így asszem, jól döntöttem.