Ez egy friss kép a gyopárosi nagyberuházásról, ma délelőtt ott jártam ugyanis. A fürdőnél tartottak ugyanis egy konferenciát, ahová elhajtottak a főnökeim, ott volt Kökény miniszter, illetve Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége elnöke, a téma az egészségturizmus, mint az ország egyik kitörése pontja volt. Én csak a sajtótájékoztatóra mentem el, gyakorlatilag semmi kreativitás, csak rögzítettem az elhangzottakat, majd azokból vágtam egy-egy 3-5 perces anyagot. Közben kattintottam ezt az udvaron, állítólag áprilisban lesz a műszaki átadás. A helyi ellenzék szerint a beruházás során elég sok a sumákolás, én ezt nem tudom, annyi bizonyos, hogy meglehetősen furának találtam, amikor a beruházó, egyébként 97 százalékban önkormányzati tulajdonú rt. felügyelő-bizottságának két ellenzéki tagját egyszerre csak leváltották.

Egyébként dolgos hétköznapok: elvileg el kellett volna mennem ma Zsadányba egy anyagot készíteni a Postás újságnak egy kitüntetett kézbesítő hölggyel, de az illető lemondta, azt mondta, nem nagyon akar szerepelni. Tényleg egy nagyon kedves, szerény hölgy, akivel egyébként jót beszélgettem telefonon, kiderült, hogy egy volt kollégám volt anyósáról van szó. Délutánjainkat, illetve a kora estéinket a régi lakásban töltjük, a kőművesek után ki kell takarítani a lépcsőházat, szerencsére nem hagynak disznóólat maguk után. Egyébként rendes fazonok, jól dolgoznak, más kérdés, hogy túlbuzgók, ami nekünk majd jó sokba fog kerülni, ugyanis azt a felületet is kicsempézték, amit egyébként nem kértünk tőlük - hiába, no, négyzetméterre vannak fizetve. De még így is jobb, mint ha órabérben lennének. Jövő héten az ablakosok jönnek, a november a helyreállítás és a festés jegyében telik, december 1-jétől akár ki is lehet adni a lakást. Uramisten, amikor én kerestem albérletet annak idején: gimis koromban, miután kirúgtak a koleszból, majd frissen érettségizett mozgópostásként Pesten, utána fiatal házasként Orosházán, majd újra Pesten...