Miért van az, hogy az úgynevezett humánértelmiségiek számon kérik a mérnökön, hogy nem ismeri például Márquezt vagy Márai Sándort, míg ők (vagy mi) büszkén hangoztatják(juk), hogy nem megy a matek, néha bizonyos alapműveletek végrehajtása is gondot okoz...

Járok ugyebár erre a marketing szakértői képzésre, ahol előkerült a mumus, ami persze nem csak itt mumus, hanem minden gazdasági, reál főiskolán, egyetemen, a statisztika. Nagyon jó előadó hölgy, egy KSH-munkatárs, télleg szájbarágósan magyaráz, megkockáztatom, érthetően is, ám csoportunk - mely természetesen főként tanárokból, tanítókból és művelődésszervezőkből áll - néhány tagja látványos rosszullétbe fog, amint előkerül néhány alapképlet. Szavamra mondom, szégyelltem magam. Pedig engem is elkeserített a dolog, de csakazértis bele fogom vetni magam. Tízegynéhány éve így rettegtem a számítógépektől is, amikor még Windows sem nagyon volt, DOS alatt ismerkedtem meg a Norton Commanderrel meg egy nemistudomhányas, ugyancsak DOS-alapú word szövegszerkesztővel. Húúú, de elővettem volna az elején a táskaírógépet, amikor azonban megéreztem a fílinget, jöttek az első sikerélmények, rájöttem, hogy nagy baki esetén sem kell újragépelni egy oldalt, ide-oda rakosgathatom a bekezdéseket, nagyon nagy királynak és információs harcosnak éreztem magam..

Mondjuk hál Istennek az én szemléleletem régóta nem beszűkült humán, ami egyrészt köszönhető éppen a számítástechnika iránti tiszteletemnek, másrészt annak, hogy a humán szféra nagyon sok kárt okozott ennek az országnak, szerintem, érdemes megnézni jónéhány író, könyvtáros, tanár képesítésű politikus tevékenységét (hmmm, a jogászok hová is tartoznak?).

De a legfontosabb, hogy nálunk humán-reál szimbiózis működik: a gyakorlatias közgazdász és a pipogya tanár-újságíró építi közös sorsát, így egy nagyon jó "struktúra" alakult ki, kölcsönösen tudjuk egymást tisztelni. Ráadásul Erika tudja, ki az a Márquez és Márai, s talán hamarosan én is tudok majd móduszt és mediánt számolni :-)