Nem azt mondom, hogy rohamosan, de terjed a blogolás szűkebb tágabb környezetemben is. Szarvas Zoli barátom, korábban az itteni polgármester PR-tanácsadója is elindította saját netes naplóját néhány hete-hónapja. Kedvcsinálóul egy idézet, még szeptemberből.

Ma döbbentem rá igazán (amiről már korábban is tudtam), hogy az önkormányzati hivatalokban dolgozó emberek nagy részének semmi köze a pr-hez. Nem az az érdekes, hogy nem tudja mi az, hanem az a szomorú, hogy még tudatlanul sem műveli azt.

Példák:
- megyei hivatalban, magát intelligensnek valló kolléga(nő) nem segít települési hivatalnak, mert hülyének (idézem: "falusi bunkók"-nak) tekinti az ott dolgozókat; - kiemelt munkaterületen dolgozó, kommunikációért felelős munkatárs egy egyszerű e-mailt nem tud elküldeni (nagyobb hivatalban bizony ez ma már szégyen!); - köztisztviselők betelefonálóknak letagadják hivatalban létüket;
- egész nap a legnagyobb gondjuk, hogy reggelente milyen gyorsan tudnak meghajolni vezetőjük előtt, munka végeztével olyan hangosan elköszönni, hogy az egész hivatal hallja, napközben pedig úgy eltűnni, hogy hiába keresik mindig valahol másutt "ügyintéz";
Ugyanakkor pl.:
- olyan információkat futtatnak a pletykavonalra (folyosók, sétáló utcák ...), amelyek előkészítés (és nem döntés) előtt és alatt álló tervek, hivatali dolgozók magánügyei (bár közszolgálati területen ez kényes kérdés!), olyan kérdések, amelyet egy (bármilyen) szervezetnél a szervezeten belül kell megoldani.