Amikor tegnap feltettem a HVG-cikket a Karinthy-nagymamáról, nem gondoltam, hogy különös aktualitása lesz. Valami véletlen folytán hajnalban megnéztem a Találkozások című sztármagazint, ami eddig egy light-os kisszínes-gyűjtemény volt, azonban péntekről szombatról virradó éjjel azt hiszem, átlépték a jóízlés vagy micsoda határát. Mi volt az egyetlen téma? Hát hogy Geszti Péter nyilvánosan csókolózott Gregor Bernadettel. Ez még hagyján, de megszólalt a Gregor-lány több volt pasija, archívról mutogattak néhány volt férjet és persze szegény Gryllus Dorkát, az egésznek az lett a konklúziója, hogy G. B. a végzet asszonya és Gesztinek annyi. Ja, és hogy Geszti mennyire hasonlít Gát Györgyre és G. B. G. D.-re. Röhögnöm kell. Vagy inkább hányni.

Ha már tévé: péntek esténként szokásunkká vált a Dalnokok Ligája. Nem, mintha egy szuper valami lenne, illetve érdekelnének a benne szereplő előadók, viszont bátran elmondható: az elmúlt húsz évben nem voltak ilyen kreatívak a magyar szórakoztatóipar szereplői. Hiszen nem mindennapi feladatot kelll megoldaniuk: adott dalt adott stílusban előadni, ráadásul a téma is adott. Mindehhez jön maga a színpadkép, ami szintén külön kihívás. Szóval egy teljesen korrekt feladatsor, korrekt megoldásokkal, részben normális zsűrivel, most a volt népszabis (Szerda rovata ma is megvan), illetve az Index-főnök Uj Péterre gondolok, illetve Hegyi Györgyre, aki az Emil.Rulez egyik főembere. Sőt, valahol számomra ők legitimizálták az egészet, miattuk kezdtem el nézni, aztán ott is ragadtam.